Oldal 34 [34]
TANÍTVÁNYKÉNT DILTHEY ÉLETÉBEN
1943—-1946 között könyvtárosként dolgozott a Chester megyei Halderdenben.
1946-ban visszatért ugyan Göttingenbe, ahol rehabilitálták, tagságát is megújí¬
tották a Göttingeni Tudományos Akadémián (a Társaság jogutódjában), ám ezzel
egyidőben, immár kora alapján emeritus státuszba helyezték. Ettől kezdve élete
végéig az önéletírás-történet átdolgozásával foglalatoskodott.
TANÍTVÁNYKÉNT DILTHEY ÉLETÉBEN
Dilthey-t és Husserlt többféleképp is össze lehet vetni. Első szinten talán nem
túlzás azt állítani, hogy mindketten oly mértékben merültek el a szerteágazó
gondolataikat rögzítő kéziratokban, hogy készségesen elfogadták kiemelkedően
tehetséges, de az önálló út mihamarabbi megtalálása helyett önmagukat in¬
kább a mester iránti gondolati szümpatheiában meglelő tanítványok segítségét.
Husserlnek ismeretes módon több ilyen asszisztense is volt az évtizedek során:
Martin Heidegger, Edith Stein, Eugen Fink — hogy csak a legismertebbeket em¬
lítsük. Dilthey számára a tanítványok közül talán Misch volt az egyetlen ebből
a típusból, bár Hermann Nohl, Bernhard Groethuysen valamennyire szintén
közel álltak hozzá. Hogy Misch állt végül a legközelebb hozzá, az bizonyára
kölcsönviszonyban állt a szoros családi kapcsolatokkal is, de nyilvánvalóan nem
magyarázható egyszerűen általuk. Ő maga is megfogalmazta ezt, de kortársai¬
tól — Husserltől is — ismerünk dokumentumokat, amelyek azt tanúsítják, hogy
Dilthey-t megjelent írásai alapján a szűk tanítványi körön kívül inkább csupán
történésznek tekintették, semmint önálló koncepciót alkotó filozófusnak. Alap¬
vetően Misch rekonstrukciói mutatták be Dilthey szisztematikus oldalát, amely
a nagy terjedelmű kéziratos hagyatékban rejtezett, mivel a notórius második
kötetek, amelyek épp a szisztémát tartalmazták volna, nem jelentek meg. Ezért
valamilyen értelemben azt a szerepet játszhatta Misch Dilthey mellett, mint
amelyet Husserl mellett végül Eugen Fink — persze abban az értelemben pozi¬
tívabban, hogy Mischnek valószínűleg nem volt olyan önálló filozófiája, amely
vitatható módon került volna összefüggésbe Dilthey nevével, mint ahogyan azt
a VI. Karteziánus elmélkedéssel kapcsolatban Husserl esetében föl szokás vetni.
Jól mutatja ezt, hogy vélhetőleg abban az időben, amelyben Dilthey elméletileg
eljutott az önéletírás jelentőségének hangsúlyozásához, Misch nem ebbe a gon¬
dolatmenetbe folyt bele, hanem a Dilthey által autorizált önéletírás-korpuszra
(Augustinustól Goethéig) támaszkodva nagy volumenű történeti feldolgozásba
fogott. Olyan projekt volt ez, amelyre jelentős részben mint a korabeli történet¬
tudomány normái szerint végigvitt történeti kutatásra kell tekintenünk, mi¬
közben az élethermeneutika dilthey-i filozófiai projektje egyszersmind filozófiai
+ 33 +