Oldal 22 [22]
A TUDATI TÉNYEK SZEREPE A METAFIZIKAI TÉNYEKKEL SZEMBEN
a jelentettjével, mint egy természettudomänyos terminus — legaläbbis ideälis
értelemben -, hanem olyan szimbolikus kifejezés — a ricceuri értelemben? -,
amely felhívja a befogadót arra, hogy saját maga egészítse ki a szó szerinti jelen¬
tést a szerző által szándékolttal.
Ebben az összefüggésben ez a fajta szóhasználat persze talán kevésbé szeren¬
csés, mert a szakfilozófiai értelmezések síkjáról könnyen átirányíthatja a figyelmet
az ideológiai vita vagy a genealógiai destrukció síkjára, ahogyan az Diltheytől
függetlenül megis figyelhető a Marx nyomán létrejött , osztályharcos" szövegek¬
son
ben, illetve a Nietzsche, Darwin és mások elindította későbbi irányzatoknál.
A Locke, Hume és Kant konstruálta megismerő szubjektum ereiben nem valódi vér
folyik, hanem az észnek mint puszta gondolkodási tevékenységnek a híg leve. Engem
azonban a történeti és pszichológiai foglalatoskodás az egész emberrel oda vezetett,
hogy őt erőinek sokféleségében, ezt az akaró, érző, megjelenítő lényt a megismerés
és a megismerés fogalmainak (mint külvilág, idő, szubsztancia, ok) magyarázatában
is alapul vegyem [...] a jelenlegi absztrakt, tudományos gondolkodás valamennyi al¬
kotórészét az egész emberi természet mellé állítom, amilyennek azt a tapasztalat,
a nyelv és a történelem tanulmányozása mutatja, és megkeresem összefüggésüket. [...]
a valóságról alkotott képünk és ismeretünk legfontosabb alkotórészei — mint éppen
a személyes életegység, a külvilág, a rajtunk kívüli individuumok, ezen individuumok
élete az időben és kölcsönhatásuk — mind magyarázhatók ebből az egész emberi ter¬
mészetből, melynek reális életfolyamatában az akarás, az érzés és a megjelenítés csak
különböző oldalak."
Dilthey szerint az emberrel való foglalatoskodás e gyökeres átalakítása a pszi¬
chológia megújításával kell, hogy együtt járjon. Az általa említett gondolkodók
persze maguk is két eltérő irányhoz tartoznak: Kant a Christian Wolff nyomán
kialakult ún. ,iskolafilozófia" alkotórészeként művelt psychologia rationalis
kritikai örököse volt, míg Locke és Hume erősen az empirikus vizsgálódásra,
egyfajta naturalisztikus introspekcióra építettek. Ez utóbbival, illetve látszólagos
ellenlábasuk, Descartes kísérleti módszerével rokonítható a Dilthey korában
kialakulóban lévő természettudományos kísérleti pszichológia, amelynek egyik
jelentős szószólója Dilthey barátja, Hermann Ebbinghaus volt.
Dilthey különös élességgel a Gondolatok egy leíró és taglaló pszichológiáról
című 1894-es akadémiai értekezésében vázolta fel az általa magyarázónak vagy
29 Ez lesz majd az alapja annak, hogy Bollnow kapcsolatot keres Misch és Ricceur hermeneutikája
között, mint a későbbiekben látni fogjuk.
30 Dilthey: A történelmi világ felépítése, 14. A fordítást némileg módosítottam GS I, XVIII. alapján.
+ 21°