Oldal 21 [21]
OCR
BEVEZETÉS világ és a szelemtudományoké között. Míg az előbbiben objektíve szükségszerű összefüggéssel van dolgunk, ahol a kezdet voltaképp már mindent magában foglal, ami csak később kibomlik, addig az utóbbiban megjelenik a szabadság: , az akarat tettei itt [...)] valóban létrehoznak valamit, fejlődést vívnak ki a személyben és az emberiségben." A történelem tehát — Gianbattista Vicéra emlékeztető módon - az ember akaratlagos (ön)teremtesenek terepe, nem pedig az a fajta történelmi haladás, amelynek ,eszményében az intellektuális fejlődés bálványimádói kéjelegnek."?" Dilthey úgy véli, hogy e szellemi vagy tudati tények az érzékszervek közreműködése nélkül jönnek létre azokból az eredeti adottságokból, amelyek a belső tapasztalatban vannak, s amelyeket a természeti folyamatok által biztosított alkalmak hatására formálunk meg. Így kialakul a tapasztalatoknak egy olyan külön birodalma, melynek önálló eredete és anyaga a belső élményben van, és amely [...] sajátos tapasztalati tudomány tárgya." Ám a szellemi élmények nem pusztán a szellemtudományok megismerési alapját alkotják, hanem a természettudományokét is. Ez annyiban semmiképp sem meglepő, amennyiben mindkét tudományterület az emberi szellem sajátos működésének megnyilvánulása. Mivelhogy az, ami van a számunkra, e belső tapasztalat révén áll fenn, [s] aminek számunkra értéke van vagy ami célként van, csakis érzésünk és akaratunk élményében van számunkra így adva, ezért ebben a tudományban rejlenek megismerésünk princípiumai, melyek megszabják, hogy mennyiben létezhet számunkra a természet, [illetve] cselekvésünk princípiumai [is], amelyek megvilágítják, hogy vannak célok, javak, értékek; ezeknek léte alapozza meg a természettel való minden gyakorlati érintkezést.? Bármilyen eredményre jussunk is azonban azt latolgatva, hogy Dilthey álláspontja a Hume-éhoz vagy a Kantéhoz áll-e közelebb, ő maga egy döntő ponton ellentmond mindkettejük megoldásának — ahogyan ő értelmezi azokat, sőt, az övével ellentétes ismeretelméleti paradigma képviselőjeként még Locke-ot is hozzájuk kapcsolja. A megfogalmazás a Misch által később , evokatívnak" nevezett nyelvhasználat látványos példája: a szó nem úgy áll egyértelmű megfelelésben 35 Uo., 22. Uo. Erre fog majd épülni Mischnél az Ereignis fogalma, amely olyan nagy horderejű történelmi jelenségekre utal, melyek nem vezethetők le előzményeikből. 7 Uo., 24. Uo. A fordítást médositottam GS I, 9 nyoman. + 20 +
