Oldal 21 [21]
BEVEZETÉS
világ és a szelemtudományoké között. Míg az előbbiben objektíve szükségszerű össze¬
függéssel van dolgunk, ahol a kezdet voltaképp már mindent magában foglal, ami csak
később kibomlik, addig az utóbbiban megjelenik a szabadság: , az akarat tettei itt [...)]
valóban létrehoznak valamit, fejlődést vívnak ki a személyben és az emberiségben."
A történelem tehát — Gianbattista Vicéra emlékeztető módon - az ember akarat¬
lagos (ön)teremtesenek terepe, nem pedig az a fajta történelmi haladás, amelynek
,eszményében az intellektuális fejlődés bálványimádói kéjelegnek."?"
Dilthey úgy véli, hogy e szellemi vagy tudati tények az érzékszervek közre¬
működése nélkül jönnek létre azokból az eredeti adottságokból, amelyek a belső
tapasztalatban vannak, s amelyeket a természeti folyamatok által biztosított al¬
kalmak hatására formálunk meg.
Így kialakul a tapasztalatoknak egy olyan külön birodalma, melynek önálló eredete és
anyaga a belső élményben van, és amely [...] sajátos tapasztalati tudomány tárgya."
Ám a szellemi élmények nem pusztán a szellemtudományok megismerési alap¬
ját alkotják, hanem a természettudományokét is. Ez annyiban semmiképp sem
meglepő, amennyiben mindkét tudományterület az emberi szellem sajátos mű¬
ködésének megnyilvánulása.
Mivelhogy az, ami van a számunkra, e belső tapasztalat révén áll fenn, [s] aminek
számunkra értéke van vagy ami célként van, csakis érzésünk és akaratunk élményében
van számunkra így adva, ezért ebben a tudományban rejlenek megismerésünk princí¬
piumai, melyek megszabják, hogy mennyiben létezhet számunkra a természet, [illetve]
cselekvésünk princípiumai [is], amelyek megvilágítják, hogy vannak célok, javak, ér¬
tékek; ezeknek léte alapozza meg a természettel való minden gyakorlati érintkezést.?
Bármilyen eredményre jussunk is azonban azt latolgatva, hogy Dilthey állás¬
pontja a Hume-éhoz vagy a Kantéhoz áll-e közelebb, ő maga egy döntő ponton
ellentmond mindkettejük megoldásának — ahogyan ő értelmezi azokat, sőt, az
övével ellentétes ismeretelméleti paradigma képviselőjeként még Locke-ot is hoz¬
zájuk kapcsolja. A megfogalmazás a Misch által később , evokatívnak" nevezett
nyelvhasználat látványos példája: a szó nem úgy áll egyértelmű megfelelésben
35 Uo., 22.
Uo. Erre fog majd épülni Mischnél az Ereignis fogalma, amely olyan nagy horderejű történelmi
jelenségekre utal, melyek nem vezethetők le előzményeikből.
7 Uo., 24.
Uo. A fordítást médositottam GS I, 9 nyoman.
+ 20 +