Oldal 20 [20]
OCR
A TUDATI TÉNYEK SZEREPE A METAFIZIKAI TÉNYEKKEL SZEMBEN Kant értelmében fogalmazza meg Dilthey azokat a sorokat, amelyek két évtized múlva majd Husserl fenomenológiájában fognak rezonálni az említett gondolkodóktól eltérő, valamelyest platonikusnak tekinthető modorban. Kizárólag a belső tapasztalatban, a tudat tényeiben találtam olyan szilárd talajt, melyben gondolataim horgonyt vethettek [...] Minden tudomány tapasztalati tudomány, de minden tapasztalatnak tudatunk [...] feltételeiben, természetünk egészében van eredeti összefüggése és ennek következtében meghatározott érvényessége. Ezt az álláspontot [...] ismeretelméletiként jelöljük meg; a modern tudomány nem ismerhet el mäs älläspontot. [...] a szellemtudomänyok önállósága éppen ebből az álláspontból kiindulva talál magának olyan megalapozást, amilyenre a történeti iskola rászorul. [...] a realitás, ahogyan az van, csak a tudatnak a belső tapasztalatban adott tényeiben áll rendelkezésünkre.?? A pszichológia megújításában és a pszichofizikai életegység filozófiájához — a „szellemfilozöfiähoz” — kapcsolásában kulcsszerepet kapnak tehát a belső tapasztalatban adott tudati vagy szellemi tények. E tények nem külső forrásból adódtak az emberi természethez, veleszületett ideákként, hanem a történelem folyamán, immanens fejlődés eredményeként jöttek létre, s ezek alkotják azt a valóságot, amelyet , az ember, a történelem, a társadalom" szavakkal illetünk. Dilthey abból indul ki, hogy ameddig az ember nem kezd vizsgálódni a szellem eredetéről, addig minden további nélkül belátja, hogy elkülönül a természettől személyének függetlensége, gondolatainak mindenre kiterjedő volta, a cselekvésekért viselt, a szuverén akarat meglétére épülő felelősségvállalása révén. Meglepő módon épp a Spinoza által magának e kifejezésnek a kontextusában is élesen bírált elmélet képviselőjeként veszi át mégis kifejezetten tőle az imperium in imperio kifejezést: az ember külön birodalmat alkot a természet birodalmán belül." Az ember számára minden csupán e szellemi tények révén tudatosodhat, illetve a világra való hatást szellemi tények kialakítása alapozza meg. Ugyanakkor ismeretelméletileg-módszertanilag jelentős különbség van a termeszettudomänyok ältal kutatott Dilthey: A történelmi világ felépítése, 13. Spinoza az Etika III. könyvének előszavában használja e kifejezést, mondván, hogy akik kinevetik vagy elátkozzák a szenvedélyeket, nem pedig a természethez tartozó dolgokként vizsgálják őket — mint ahogyan ő teszi —, azok tekintik az embert a természeten belül külön birodalomnak. Hogy a furcsa hivatkozások számát növelje, Dilthey ugyanezen a helyen egyetértőleg hivatkozik Pascalra is, aki viszont se Spinozával, se vele magával nem értett volna egyet. Szerinte ugyanis az ember valóban imperium in imperio, ám Isten kitüntetett teremtményeként az, nem pedig a történelem során immanens módon kifejlődő szellemi tények okán. Vö. Dilthey: A történelmi világ felépítése, 22. + 19 +
