Oldal 20 [20]
A TUDATI TÉNYEK SZEREPE A METAFIZIKAI TÉNYEKKEL SZEMBEN
Kant értelmében fogalmazza meg Dilthey azokat a sorokat, amelyek két évtized
múlva majd Husserl fenomenológiájában fognak rezonálni az említett gondol¬
kodóktól eltérő, valamelyest platonikusnak tekinthető modorban.
Kizárólag a belső tapasztalatban, a tudat tényeiben találtam olyan szilárd talajt, mely¬
ben gondolataim horgonyt vethettek [...] Minden tudomány tapasztalati tudomány,
de minden tapasztalatnak tudatunk [...] feltételeiben, természetünk egészében van
eredeti összefüggése és ennek következtében meghatározott érvényessége. Ezt az ál¬
láspontot [...] ismeretelméletiként jelöljük meg; a modern tudomány nem ismerhet el
mäs älläspontot. [...] a szellemtudomänyok önállósága éppen ebből az álláspontból
kiindulva talál magának olyan megalapozást, amilyenre a történeti iskola rászorul.
[...] a realitás, ahogyan az van, csak a tudatnak a belső tapasztalatban adott tényeiben
áll rendelkezésünkre.??
A pszichológia megújításában és a pszichofizikai életegység filozófiájához — a
„szellemfilozöfiähoz” — kapcsolásában kulcsszerepet kapnak tehát a belső tapasz¬
talatban adott tudati vagy szellemi tények. E tények nem külső forrásból adódtak
az emberi természethez, veleszületett ideákként, hanem a történelem folyamán,
immanens fejlődés eredményeként jöttek létre, s ezek alkotják azt a valóságot,
amelyet , az ember, a történelem, a társadalom" szavakkal illetünk. Dilthey abból
indul ki, hogy ameddig az ember nem kezd vizsgálódni a szellem eredetéről,
addig minden további nélkül belátja, hogy elkülönül a természettől személyének
függetlensége, gondolatainak mindenre kiterjedő volta, a cselekvésekért viselt,
a szuverén akarat meglétére épülő felelősségvállalása révén. Meglepő módon épp
a Spinoza által magának e kifejezésnek a kontextusában is élesen bírált elmélet
képviselőjeként veszi át mégis kifejezetten tőle az imperium in imperio kifejezést:
az ember külön birodalmat alkot a természet birodalmán belül."
Az ember számára minden csupán e szellemi tények révén tudatosodhat, illetve a vi¬
lágra való hatást szellemi tények kialakítása alapozza meg. Ugyanakkor ismeretelmé¬
letileg-módszertanilag jelentős különbség van a termeszettudomänyok ältal kutatott
Dilthey: A történelmi világ felépítése, 13.
Spinoza az Etika III. könyvének előszavában használja e kifejezést, mondván, hogy akik kineve¬
tik vagy elátkozzák a szenvedélyeket, nem pedig a természethez tartozó dolgokként vizsgálják
őket — mint ahogyan ő teszi —, azok tekintik az embert a természeten belül külön birodalomnak.
Hogy a furcsa hivatkozások számát növelje, Dilthey ugyanezen a helyen egyetértőleg hivatkozik
Pascalra is, aki viszont se Spinozával, se vele magával nem értett volna egyet. Szerinte ugyanis
az ember valóban imperium in imperio, ám Isten kitüntetett teremtményeként az, nem pedig
a történelem során immanens módon kifejlődő szellemi tények okán. Vö. Dilthey: A történelmi
világ felépítése, 22.
+ 19 +