Oldal 17 [17]
OCR
BEVEZETÉS A , TÖRTÉNETI ISKOLA" FILOZÓFIAI MEGALAPOZÁSA Az egyik mű, amelyben Dilthey például kifejezetten utal a Schleiermacher élete második kötetére, a Bevezetés a szellemtudományokba című munka, amelyet 1883-ban jelentetett meg. E mű egyrészt részoka az életrajz befejezetlenségének, másrészt azonban osztozik sorsában: maga is torzóban maradt, maga is csak első kötetként maradt fenn nagyívű történeti áttekintéssel és a rendszeresként előre jelzett rész rövid előzetesével, miközben e második kötetként beharangozott rendszeres rész itt is csak résztanulmányokig, kéziratos feljegyzésekig jutott el. Misch és a 20. századi filozófiai hermeneutika valamennyi művelője szempontjából döntő fontosságú lesz — mert vízválasztó jelleget fog ölteni —, hogy Dilthey egész élete során kitartott az eddig mondottakban is láthatóan hangsúlyos módszertani kiindulópontja mellett. Ez összetett meggyőződést foglal magában. Egyrészt úgy vélte, John Stuart Millnek, Auguste Comte-nak és sok más kortárs gondolkodónak igaza van abban, hogy a természettudományok kitüntető jegyeinek mondják az általánosérvényűséget és az objektivitást, miközben ez nem állítható a történeti és társadalomtudományokról, noha jogosan elvárható lenne. Másrészt azonban meg volt győződve arról, hogy a jogos elvárásnak semmiképp sem úgy kellene eleget tenni, ahogyan a szerinte tévúton járó Mill, Comte és a többiek vélelmezik, amikor arra törekszenek, hogy módszertanilag a természettudományokhoz idomítsák a szellemtudományokat. Ezzel ugyanis teljességgel megfosztják e tudományokat sajátszerűségüktől, melynek legmélyebb, bár nem egyedüli alapja tárgyuk individualitása, mely kimondhatatlan (individuum est ineffabile) és megismételhetetlen. Így aztán Dilthey abban látta feladatát, hogy egyfelől a szellemtudományok sajátszerűségének, ehhez illő eljárásmódjainak meggyőző bemutatásával elfogadtassa különállásukat a természettudományoktól, másfelől azért valamilyen módon mégiscsak biztosítsa objektivitásukat, amely itt abban áll, hogy nincsenek kitéve a mindenkori kutatói önkénynek. A Bevezetés ezt a feladatot egyrészt nagyívű történeti áttekintéssel igyekszik megoldani, másrészt elkezdi taglalni azt a hármas osztatú sémát, amelyet későbbi műveiben is alkalmaz: a természettudományok és a szellemtudományok között a pszichológia kap helyet mint összekötő jellegű tudomány — mar ha Dilthey-t követve megfelelően értelmezzük, és nem hagyjuk, hogy a természettudományok kisajátítsák." 17 Lásd erről részletesen és árnyaltan Pléh Csaba: A lélektan története, Budapest, Osiris, 2010, 295-306. (6.3. Magyarázat és megértés. A szellemtudományos pszichológia), különösen 296—299. (6.3.1. Szellem és történelem a lélekben: Wilhelm Dilthey) fejtegetéseit. + 16 +
