Page 13 [13]
OCR
BEVEZETÉS módszerét egy olyan idézet segítségével mutatjuk be, amelyet Misch maga választott ki Dilthey Összegyűjtött művei, a Gesammelte Schriften (a továbbiakban GS) második, általa gondozott kötetének előszavához: [A történeti látásmód nagy nemet hagyomänya] Hegellel szemben a filozófia fejlődését nem az absztrakt gondolkodásban fellelt fogalmak egymásra hatásából világítja meg, hanem a teljes elevenségében és valóságában tekintett egész emberben végbemenő változásokból.? Vagyis kortársai többségéhez hasonlóan bizonyos mértékig Dilthey is szembeszállt Hegel tekintélyével. Ennek egyértelmű jele az ő esetében az absztrakt fogalmi gondolkodás logikai-ontológiai fejlődésvonalaira történő összpontosítás helyett a konkrét történelmi fejlődésben benne álló ember középpontba állítása. Az ember mivolton sem puszta gondolkodást ért a testiséggel szembeállítva és tőle leválasztva, hanem hangsúlyozottan a teljes életet élő egész embert állítja középpontba. Ennek megfelelően azt az oksági összefüggést igyekszik megismerni, amelyben a filozófiai rendszerek a kultúra egészéből létrejöttek, és amelyre vissza is hatottak.? Vagyis a történeti vizsgálódás az egész embert nem elszigetelten — de nem is pusztán a mindennapi élet vagy munka összefüggésében -, hanem a legtágabb értelemben vett kulturális beágyazódásában teszi vizsgálat tárgyává. ® „Sie erklärt im Gegensatz gegen Hegel die Entwicklung der Philosophie nicht aus den Beziehungen der Begriffe aufeinander im abstrakten Denken, sondern aus Veränderungen in dem ganzen Menschen nach seiner vollen Lebendigkeit und Wirklichkeit.” Ez es a következö idézetek Wilhelm Dilthey: Gesammelte Schriften II. kötet (Weltanschauung und Analyse des Menschen seit Renaissance und Reformation, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1914) V-VI. oldalán találhatók. (Dilthey Gesammelte Schriften művére a továbbiakban GS-ként hivatkozunk, a kötetszámot római számmal jelölve). „Sonach sucht sie den Kausalzusammenhang zu erkennen, in welchem die philosophischen Systeme aus dem Ganzen der Kultur entstanden sind und auf dasselbe zurückgewirkt haben.” Hogy mennyire részét képezi mindez a korabeli német filozófiai gondolkodásnak, s milyen különböző irányokban lehet kidolgozni, azt jól érzékeltethetjük egy-egy Heidegger- illetve Lukácsidézettel. , A filozófia a jelenvalólét hermeneutikájából kiinduló egyetemes fenomenológiai ontológia; e hermeneutika az egzisztencia analitikájaként minden filozófiai kérdezés vezérfonalának végét ott rögzítette, ahol felfakad és ahová visszatér." (Heidegger: Lét és idő, ford. Vajda Mihály és mtsai., Budapest, Osiris, 2001, 56, eredeti kiemelések; a fordítást módosítottam); , Hasonlattal élve: ha a mindennapi életet nagy folyamnak képzeljük el, akkor [...] atudomány és a művészet elágazik belőle, differenciálódik, és sajátos célkitűzéseinek megfelelő módon alakul ki, eléri tiszta formáját e sajátosságban, amelyet a társadalmi élet szükségletei hívtak életre, hogy azután az emberi életre gyakorolt hatása, befolyása révén ismét beletorkolljon a mindennapi élet folyamába." (Lukács György: Az esztétikum sajátossága 1., ford. Eörsi István, Budapest, Magvető, 1965, 16). + 12 +
