Oldal 10 [10]
ELőszó
kölcsönösen támogatva egymást. Ez Jacob Burkhardt elgondolásának eredetileg
egyszerű és lelkes átvétele volt." Ugyanakkor, mint még látni fogjuk, a későb¬
bi, átdolgozott kötetekben már kisebb mértékben jut szóhoz Burckhardt tézise,
éspedig abban az árnyaltabb változatban, amelyet a személyiségalakulatoknak
szentelt fontos tanulmánya bont ki." Ekkorra a forráskutató történészi munka
sokkal lényegesebbé válik, mint eleinte.
Ami pedig csak nagyon áttételesen jelenik meg filozófiai hatásként, az saját
filozófiai álláspontja, amelynek kimunkálása — mint szintén látni fogjuk — le¬
küzdhetetlen külső akadályok miatt torzóban maradt.
E három tényező mindegyike arra ösztönzi azokat, akik érvényesnek ismerik
el őket, hogy ne azt a szikár, a mesterséges nyelvekhez közelítő nyelvezetet al¬
kalmazzák, amely a természettudományokban és az ezekre orientálódó filozófiai
irányzatok képviselőinél a 20. század folyamán fokozatosan szinte egyedural¬
kodóvá lett. Az ő nyelvük - s így Misch nyelve is — végső soron Goethén és a
19. század nagy nyelvalakító, az irodalmi stíluseszményt követő gondolkodóin
iskolázott nyelv, amely elengedhetetlennek tartja a klasszikus körmondatok és
más irodalmi stíluseszközök alkalmazását, költői kérdésektől, felkiáltásoktól
sem tartózkodva.
Számos okot lehet tehát megemlíteni magyarázó faktorként. Mindenesetre
tény, hogy Misch önéletíráselméleti és -történeti munkája nem ment még ke¬
resztül azon az értelmezési fázison, amelynek nyomán fölvethető volna a kérdés,
hogy összekapcsolható-e a kortárs, akár az önéletírásra, akár a narrativitásra
vontkozó elgondolásokkal. Ebben persze nagyon is osztozik filozófiai herme¬
neutikai elméletével, amelyet — mint később látni fogjuk — a Misch-tanítvány
Otto-Friedrich Bollnow Paul Ricceurével allitott parhuzamba, mint egy olyan
elmélet két változatát, amely a gadameri hermeneutikánál alkalmasabb volna a
szélesebb szakmai-módszertani igényeket is figyelembe vevő bölcsészettudo¬
mányi alkalmazásra. Ezt valamiképp még a Hans-Georg Gadamerhez közel álló
Jean Grondin is megerősítette."
Kötetünk ehhez az értelmező munkához szeretne adalékokat szolgáltatni.
nee
Semmiképp sem lép fel a végső állásfoglalás igényével; sokkal inkább lökést
Magyarul lásd Jacob Burckhardt: A reneszánsz Itáliában, ford. Elek Artúr, Budapest, Képző¬
művészeti Alap Kiadóvállalata, 1979.
Lásd később a Von den Gestaltungen der Persönlichkeit című tanulmány elemzését.
Lásd Jean Grondin: Georg Misch und die Universalitát der Hermeneutik. Logik oder Rhetorik?,
in Frithjof Rodi (ed.): Dilthey-Jahrbuch, 11, 1997-1998, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen,
48-63.