Oldal 205 [205]
szív megtisztításával, böjtökkel és a táplálékban való mérsékletességgel, az Úr és Szent
Kristóf iránti áhítattal; ehhez járul még a gyónás és az áldozás. Ezek után belépve a
legbelső körbe, ami az imádságok helye kell legyen, ott új vásznat kell a földre leteríte¬
ni és három-három e célra összeállított imát kell mondani úgy, hogy növekvő holdnál
gyújtsa meg a lámpát, csütörtökön kezdve este 9 órától 12 óráig, folyamatos imádko¬
zással és virrasztással; és ezeket az imákat a két rákövetkező nap, úgymint pénteken és
szombaton megismétlik, újra este 9 órától 12 óráig; az imádkozás alatt a szellem külön¬
böző ijesztő alakokat ölt és úgy jelenik meg az imádkozók előtt, különböző zajokat kelt,
hogy megijessze és a körből kikergesse őket; hogy kimenetelében a remélt hatással érjen
véget; ha elmúlt 12 óra vagy a 9 óra még nem jött el, a szellemhez semmiképpen nem
fordulnak, hanem inkább bátorítják egymást abból a célból, hogy ha majd a szertar¬
tásokat végigcsinálják, a megidézett szellem szorult helyzetbe jut és megtörve, az abla¬
kon keresztül, azt az összeget, amit kértek, aranypénzekben bedobja nekik.
Noha mindeme fáradozást és ünnepélyes virrasztást, a fogadalmakkal együtt
magam hiábavalónak vélem, és mindezt a dajkamesék közé sorolva el kell utasítanom,
mégis figyelmet szenteltem a pénzszerzés eme rég föltalált, hamis és különböző ceremó¬
niákkal kísért módjának, és ha jelenleg kisebb jelentősége is van, mint korábban, nem
tapasztaltam, hogy az idő múltával ez a módszer teljesen elfelejtődött vagy kiment volna
a szokásból, sőt, manapság ezt a módszert egyes követői a sorstól nekik juttatott dolog¬
nak tartják, és mint tudom, kevesebb aggodalmaskodással és aggodalommal foglalkoz¬
nak ennek gyakorlásával; de minthogy tehát ez a módszer többeket elámított már és
sok óvatlant becsapott, és attól a munkától von el, amelyet maga a természet Alkotója
az élet rendes, mindennapi tevékenységeként rendelt, és amely magának a köznek is
hasznos és nagyon szükséges, és ez elsősorban saját lelki üdvének, aztán pedig élete
mindennapi tevékenységének, a közért való fáradozásnak a kárával jár, ezt a vélekedést
annyira veszélyesnek és ártalmasnak ítélem egyének vagy családok, akár maga a község
számára, hogy jogi úton érdemben kell azzal foglalkozni.
Tehát, hogy ezt a titkos, sőt közel mágikus kincskereső mesterséget akkora
szellemi ráfordítással és ügyességgel űzzék egyesek, sőt, hogy - mint tapasztaltam — még
akár az egyház lelkészei is a szent ünnepek közepette ezt az olyannyira veszélyes gya¬
korlatot folytassák, annál is kevésbé lehet eltűrni, mivel a nekünk, embereknek, komoly
felelősség terhe alatt odaföntről megadatott különösen értékes időt egyesek az ilyenfaj¬
ta hiábavalóságokkal oly haszontalanul töltik, hogy ezáltal másokat lelki vagy testi
szükségletei kielégítésében, vagy hasznos dolgai megszerzésében veszélyeztetnek, azon¬
kívül, akik ilyesmivel foglalatoszodnak, mindenre alkalmatlanná válnak; sőt még a
nyomorultak szívét is szétmarják az ilyen gondok.
Legjobb tudomásom szerint az előítéletek harmadik osztályába a jövendőmon¬
dók, boszorkányok és bűbájosok tartoznak; és még ha úgy ítélem is, hogy a nép lelké¬
ben kisebb mértékben él ez a káros vélekedés, mint korábban, és alig irtották ki, nem
kevésbé hisznek benne; a következőket gyűjtöttem össze példaként:
204