Oldal 169 [169]
OCR
a. À Babonasägnak (-Definitiojät:) Summäs leiräsät. b. Annak eredetét, és Kútfejét c. Annak meg-esmértető Jeleit. Végezetre d. Némelly Szokásban lévő Babonás-tselekedeteket, azoknak okaival, és Eszközeivel együtt, a" példákban le-kelletik irnunk. Ezeknél fogva a. A! Babonaság, ebben a! tekintetben, a" mellyben most feltétetik, az 6 (:Definitoja:) Summäs le-iräsa szerint nem egyeb, hanem: ,, Az embereknek ollyan tsudälatos magok’ el-hitetesék, el-tsébittäsok és éretlen itélet tételek, a’ mellyeknél fogva valami tsudálatos és közél isteni erőt tulajdonittanak, némelly természeti dolgoknak, és okoknak, jóllehet a" józan okosság, az illyen okok és azoknak munkálkodásai között, semmi valóságos öszve-köttetést, fel nem gondolhat, és által nem láthat, és azoknak tit kos öszve-jöveseket a’ minden-napi ällandö tapasztaläs-is, nem bizonyitja, sőt igen gyak ran meg-tzäfollya, és azzal ellenkezöt mutat.[”] Mar ez az e’képpen le-irt és summäson meg-hatärozott Babonasäg, ’s babonäzäs, az emberek között el-äradott igen nagy Gonosz, és a" józan okosságnak felettébb mérges ellensége, úgy annyira hogyha ezt egyszer valaki bé-szivta, nintsen semmi olly nevetséges dolog, nintsen semmi ollyan képtelenség, és nintsen a! józan okossággal ellenkező ollyan történet, a" mellynek, az illyen babonás ember könnyen hitelt ne-adjon. Egy példát hozok ide előre (:mert a" több példák, ide alább, a magok hellyeken, meg fognak jegyeztetni:) ezeknek meg-mutatására, a magam tulajdon tapasztalásomból, melly-is ez: ,, Isak hamar azután, hogy Akadémiákról, ide Fagarasba haza jöttem, nem meszsze Fagarastól, egy Méltóságos Udvarba, annak már idvezült igen jeles, és gyakran elmés tréfáju Praefectussához, mint jó Uramhoz, magam mülattsägära ki-mentem, a’ holott törtentenek lenni, mäs, nem köz-rendü Jó-akaróink is, és az időt tréfás Vidámsággal töltöttük. A? mikor ez esett, volt az idő későn Szűret után, és amikor természetesen, mint öszszel, vastag hó harmatok szoktak esni. Egykor, a! mi furtsa tréfáju elmés jó Gazdánk, mint Udvari Tiszt, kirmégyen reggel, midőn a’ Nap fel-kezdett melegedni, hogy mint j6 Gazda, az Udvarban széllyel tekintsen, de tsak szaporán jő viszsza, nagy pihegéssel, lelkendezéssel, és ijedezéssel, ’s magát alig lattatvan fel-talalni, igy szóllitmeg minket: Jüjjenek az Urak szaporán, hadd mutassak egy rettenetes nagy tsudát, mert gonosz Léleknek kellett járni, a" közelebb el mult éjjel, az udvari kissebb Kertben. Mi sebessen bé-menénk, a’ régi Udvarhazakhoz közel lévő Kertben, "ss azonnal mútat, a? jelentett elmés tréfáju Udvari Tiszt, valami Emberi Lab Nyomokat, mellyekböl a’ Nap már el-olvasztani kezdette vala a" vastag hóharmatott, és az őszi igen gyenge fü-szálak, olly formában látszattak vala (:a mint ollyankor szokott lenni: mintha elperselődtenek és meg-égtenek völna, mi erre a’ Lätäsra, egymás szemiben tekintvén, az egész dolgot nevettségre forditottuk, ’s Ki egygyet, Ki mást mondott. De az egyikünk, nagy rebegéssel, és buzgósággal imádkozni kezdett, s minket is arra serkentet; ezt az okát adván buzgóságának; hogy azok a Láb Nyomok, egy haza járó Szegény Léleknek Láb Nyomai, s azért perselték-meg a" gyenge füveket, hogy az Udvari Käpolnäban (:leven a’ régi Udvarhaz Pincze-torka felett, egy Hajlékotska régen melly is annak idejében Kápolna gyanánt szólgált:) nem jól imádkoztak vólna 168
