Page 127 [127]
OCR
abszurditását elvetette, viszont a becsület az erény babonája - tehát hasznos." Novalisnál ,a babona szükségesebb a valláshoz, mint azt általában hiszik". 9 A babona itt már nem egyszerűen hókuszpókusz, hanem hiedelem és meggyőződés, az önboldogítás és mások boldogításának eszköze. És a cél: visszatérés a felvilágosodás kiszámítható számokkal és ábrákkal leírható - világából oda, ahol a fény és az árnyék valódi világossággá egyesül: Ha majd nem az ábrák s a számok kulcsára nyitnák a világot; ha csókolva-dalolva többet tudnak a lények, mint a bölcsek; szabad élete lesz a világnak, és visszaadják önmagának; ha fény meg árny újra valódi világossággá fog fonódni; s versben, mesében írva látják a lét örök históriáját: fölzeng egy titkos ige, és az egész fonák lét semmibe vész. (Rónay György fordítása) Ez válasz a korkérdésre, amelyet Spranger így foglalt össze: , Miért és hogyan idegenedett el az ember (a kultúra embere) önmagától?" Rousseau ,vissza a természethez?" jelszavát ezzel - mondhatnánk - , az előre a költészethez és az elbeszéléshez" programjával egészítette ki, és a rousseau-i természet helyét elfoglalta a - romantika szimbölumává váló - ,kék virág", illetve annak keresése. A novalisi mese nem népmese, amely hiedelemlények és emberek örök küzdelméről és együttműködéséről szól, közelebb áll ahhoz, amit Hajnal István ,igaz mesének? nevezett, amikor 1947-ben azt kívánta, hogy ,a történet legyen újra mese; megrendítő, mert igaz mese. Az örök emberi kíváncsiságot elégítse ki, mert az önzetlen, naiv kíváncsiság minden tudomány végső hajtóereje. A történelem és a történetírás azonban nem igazodik az ilyen kívánalmakhoz. Ion Budai-Deleanu mar olyan tragikomikus eposzba foglalta a felvilágosodás nagy téziseit, amelyben önálló mitológiát teremtett a népi hiedelemvilág és a kereszténység egyes elemeiből. Senki a kortársak közül nem tudta így a folklórt a szépirodalomba be°° Joseph de Maistre: Les soirées de Saint-Petersbourg II. Lyon - Paris: Lesne Pelagaud Rusand, 1854. 64-65. Novalis: Fragmente - Geschichte meines Lebens. http://gutenberg.spiegel.de/buch/fragmente-6618/4 (2015-05-19). 55 EKK, F 103 XV/53. Eduard Spranger levele Prohászka Lajosnak, Tübingen, 1959. ápr. 8. 506 MTAKK, Ms. 5386/62-66. 126
