Page 125 [125]
bonát szembeállította."! A babonáról szóló kijelentések jellege egyszerre időtlen és kor¬
hoz kötött. Egyszerre ragadnak meg valamit a babonaság gyakorlatából és adnak visz¬
sza valamit abból, ahogyan a megfigyelő saját világának terhe alatt a jelenséget megí¬
télte. Míg Wittgenstein elsősorban Frazer könyvéből merítette a babonáról alkotott
elképzeléseit, Eugen Ionescu az 1930-as évek román életéből, amelyre a népi támogatás¬
ra épülő fasiszta mozgalom, a Vasgárda nyomta rá bélyegét: , A babona azt jellemzi,
akinek nincs ereje hinni és arra sincs, hogy ne higgyen." Jó jellemzése ez annak az
első generációs, városba kerülő, a falu világából jött csoportnak, amelynek a Vasgárda
lelki és szellemi közösséget jelentett, identitást adott és az emelkedés lehetőségét bizto¬
sította, és mindezt a vallás instrumentalizálásával. Ugyanakkor a vasgárdista-hit is hit
volt, hit a hitben - sokak számára csak a hit akarásába vetett hit, és ennek képtelen¬
sége, amit egy Cioran nem is tagadott. Így igazolódik Francis Bacon tapasztalata: , A ba¬
bona mestere a nép, okos emberek követik a bolondokat, az érveket fordított rendben
viszi át a gyakorlatba." Ezért: ,babona azt hinni, hogy a babonát elkerülik, amikor azt
hiszik, hogy mindent megtettek, ha a korábbi babonától a lehető legmesszebbre eltá¬
volodtak, ezért figyelni kell arra, hogy [...] a jót a rosszal együtt ne semmisítsük meg,
ami általában akkor történik, amikor a nép maga reformäl”.*”
Akik véget akartak vetni a babonázásnak, belefáradtak. Nagy Frigyes 1750-ben ke¬
ményen kifakadt: , Az emberi szellem szégyene, hogy egy oly felvilágosult század, mint
a 18. század elején még mindenféle nevetséges babonák éltek. Értelmes emberek éppen
úgy hittek a kísértetekben, mint az ügyefogyottak." Aztán jó tíz év múlva már ma¬
gánlevélben megvallotta, hogy ,nincs nagyobb képtelenség, mint a babonák kiirtását
célzó elképzelés. Az előítéletek a nép értelmét alkotják, megérdemli ez az ostoba nép,
hogy felvilágosítsák? Nem látjuk-e azt, hogy a babona azokhoz az anyagokhoz tartozik,
amelyből a természet az embereket megalkotta? Miként kellene a természet ellen har
colni, miként kellene egy ilyen általános ösztönt kiirtani? Mindenki tartsa meg magá¬
nak a véleményét és tisztelje a másokét. Ez az egyetlen eszköz, hogy e rövid földi zarán¬
doklatunk során békében éljünk, és a nyugalom az egyetlen öröm, amire képesek va¬
gyunk” - írta az örökké nyugtalan hadakozó." A porosz király éppen az ellentéte
a németrómai császárnak, II. Józsefnek, és rá is gondolt, amikor - Platón filozöfus-äl¬
lameszményét megfricskäzva - igy szellemeskedett: „Ha en egy tartomänyt kemenyen
meg akarnék büntetni, akkor egy filozófussal kormányoztatnám." Az illuminätus
91! Kali Charan Pandey: Religious Beliefs, Superstitions and Wittgenstein. New Delhi: Readworthy
Publications, 2009, 226-258.
#? Eugen Ionescu: Eu. Cluj: Echinox, 1990, 183.
#3 Francis Bacon: Essays. New York: Charles Scribner’s Sons, 1908, 76-78.
Friedrich der Grofse: Briefe und Schriften I. Leipzig: Bibliographisches Institut, 1927, 60.
#5 Friedrich der Grofe: Briefe, 1927, 251.
#6 Franz Schuselka: Briefe Josephs des Zweiten. Leipzig: Brockhaus, 1846, 246.
124