Seite 120 [120]
amikor a szó: óvatosság, a hitványság szinonimája, és csak a szervilisen megírt munká¬
ra hivatkoznak úgy, mint bölcsen megírtra." Vagy: , A despotizmust az jellemzi, hogy
a szellemben el akarja fojtani a gondolatot és az erényt a lélekben." Ausztriáról pedig
a következő a prognózis: , Minden valami nagy változásra készül." Érthető, hogy Eder
nyomtatásban nem hivatkozott Helvetiusra. Annál is inkább, mert művét a császárnak
is eljuttatta." Es 6, aki Engelnek felrótta azt, hogy a kormányzat orrára koppintott,
megtette ugyanezt. Volt mersze Rousseau-tól és Diderottól idézni. Méghozzá akkor,
amikor azt fejtegette, hogy a papok erkölcstelensége és a nép tudatlansága megalapoz¬
ta a reformáció sikerét. Rousseau-val nyomatékosította az előítéletek káros mivoltát,
persze csak úgy hivatkozott Emiljére, hogy írása a cenzürän is ätmenjen („R** Em. livr.
5): ,Az a hit, amelyet abszurd dolgok számára megkövetelnek, az őrülethez vagy a hi¬
tetlenséghez vezet.” Diderot-idézete (,D*** Oeuvres philos. T. II.”) mar a babona-an¬
kétunk egy-egy jelentésébe is beillene: , A gyermek ugyanabban az időben, ugyanabból
a szájból tanulja meg, hogy vannak lidércfények, visszajáró lelkek, farkas emberek, és
van Isten. Oly módon oltják belé az egyik legfontosabb igazságot, hogy az egy napon
már nem állja meg a helyét az ész törvényszéke előtt. Mi meglepő van abban, ha aztán
húszéves korában Isten léte összekavarodik a fejében egy csomó nevetséges előítélettel,
és Istent félreismerve úgy kezeli, ahogyan a mi bíráink egy tisztességes embert, aki vé¬
letlen folytán bekeveredik egy csapat gazember közé?" Mindezt Eder is megtapasz¬
talhatta, és a nyomtatott részt egy Moser idézettel egészítette ki: ,Babona és hitetlenség
olyan közel állnak egymáshoz, az előbbi legmagasabb fokától csak egy lépés kell, és az
utóbbi alapján van az ember."
Eder, mire munkáját újraolvasta, nem egy keserű tapasztalattal gazdagabb lett. Idéz¬
te is Thomas Paine-nek az emberi jogokról szóló értekezéséből (, Thom. P* Dr. de l'H.
II. 74), hogy a kormánynak tanulnia kell a tényekből." Korábban magasztalta Má¬
tyás művelődéspolitikáját, de most rezignáltan állapította meg, hogy ,a magasabb osz¬
tályok felvilágosodottsága az államnak keveset használ. Hiába derül fény korábban
a Csimborassz6, a Pico, a Mont-Blanc szäraz szikläira, jétékony termékenységet az hoz,
ha a mélyebben fekvő vidékek élvezik a nap hatását."" Hitét vesztette az egykori sza¬
badkőműves? Némileg biztosan, mert amikor 1803-ban Széchényi Ferenctől megkapta
könyvtára katalógusát, köszönőlevelében lelkesen irta „a barbär vegekröl”: „Egy köszik¬
la kiemelkedik oda, ahonnan eddig Magyarorszäg ragyogö szellemeit elriasztotta a ke¬
mény versengés, amely nélkül semmi derekasat elérni nem lehet. Mondom, egy, mert
ha mégis másik felülmúlja, egy elegendő a kiváló szellemek erőfeszítéseinek összefogá¬
166 Helvetius: De VHomme I. Londres: Chez La Société Typographigue, 1786. (OSZK: Anthr. 513d)
IX., X., XI.
467 Sibiu, Arhivele Statului, H 1-5, 67. 80.
16 Eder: Observationes criticae, 1803, 276.
4° OSZKK, Quart. Lat. 488. 300. (Moser’s Reliquien, vierte Auflage, S. 5).
0 Eder: Observationes criticae, 1803, IX.
1 OSZKK, Quart. Lat. 488. 280.
119