Oldal 119 [119]
OCR
ban a kommentárjaiban, amelyeket Felmer művéhez fűzött, elfogadta, hogy arománok a dákok leszármazottjai, de azt is fejtegette, hogy a románok ősei szláv nyelven beszél tek, és ebbe a nyelvbe kerültek a latin szavak, aztán a kinyomtatott részhez kézírással hozzáfűzte, hogy ,a románok a rómaiak betörése után leigázott, szolgasághoz szokott nép", öltözetük olyan, mint a däkoke.* A román eredet kérdésében nem tudott olyan markáns és koherens álláspontot kialakítani, mint hajdan Engel, bár már közelebb állt hozzá, mint korábban. Hiszen korábban arról írt, hogy Iraianus különböző népeket hozott a meghódított Daciába, Aurelianus sokat kiköltöztetett, de még maradtak, és ezek a gótok jobbágyai lettek. Az erdélyi románság , mostani nagy számát legalább résszerint a sokkal későbben a vidéki [szomszédos] tartományokból ideköltözött oláhságnak kell tulajdonítani". kortársak kritikájának kereszttüzébe került. Petru Maior 1812-es - A románok eredetének története Daciában című - művében valósággal átkot szórt Johann Karl Ederre. Nézeteit személyes gyűlölettel magyarázta: azzal, hogy testvére elől Erdélyben egy román nyert el magas állást. Így szerinte: , Az ilyenek, mint ezek, vadállatok, és az emberi nem átkai." Engellel szemben már megbocsátóbb volt, mivel ez jóval korábbra tette a románok bevándorlását a Kárpátmedencébe. Ugyanakkor többször is kiszerkesztette Engelt, aki a dákok, rómaiak és szlávok keveredését vallotta, s ezzel úgy tett, mondja Maior, mintha kőből akarna vizet facsarni. Egészen másképpen vélekedett volna - fejtegeti a román vitázó -, ha tudta volna, hogy a románok ma sem házasodnak idegenekkel." A mitizáló szemléletnek megvan a maga logikája. Eder kommentárjaiban a székelyek eredetének kérdését már nem is feszegette. Megmaradt korábbi véleményénél: , A székelyek a legelsőbbször honnyokból kijött magyarok eleiktől származott nemzetnek tartatnak." Aztán ,a magyarok utolsó bejövetelekor a székelyek velök barátságos kezet fogván [...] együtt harcoltak". Azt viszont kézzel hozzáfűzte kommentárjai nyomtatott fejtegetéseihez egy korabeli közmondásgyűjteményből (Kovács Pálnak közmondási. Győr, 1794), hogy ,a székely a pokolba is elmegy, csak megfizessek”.*% Nem kétséges, hogy Eder a pokolba kívánta a cenzúrát. Helvetiusra csak kéziratban utalt. Hiszen Helvetius könyve, amelyből idézett - Az emberről - sok olyasmit tartalmazott, amit Engel a sorok között kimondott, és az ilyesmire éppen Eder hívta fel a figyelmet Schlözernek írt levelében. Példa erre, hogy Batsányi János a maga példányában oldalhúzással jelölt ilyen helyeket. Íme: , Minden nemzet életében van olyan időszak, 40 OSZKK, Quart. Lat. 488. 24. #1 Eder: Erdelyorszäg, 1796, XXXII- XXXIV. 16 Petru Maior: Istoria pentru inceputul romänilor in Dacia. I. Szerk. Florea Fugariu. Bucuresti: Albatros, 1971, 130. #9 Maior: i.m. 1971, 155. 164 Eder: Erdélyország, 1796, XXV- XXVI. 16 OSZKK, Quart. Lat. 488. 211. 118
