Oldal 117 [117]
OCR
a magyar tézisnek, mely szerint a nemesek az ősi egyenlőség hordozói, a jobbágyok viszont közösségellenes tetteikkel, árulással, lázadással eljátszották a szabadsághoz való jogukat. Tartalmilag viszont hasonló az 1744-es, már említett törvényhez, és ahhoz a véleményhez, amelyet a diéta a Supplexről kialakított. Néhány év múlva Eder és Engel megbékéltek, mert ez utóbbi Erdély-történetet akart írni, és Eder a maga forrásismeretét egykori ellenfele rendelkezésére bocsátotta. A tör téneti megismerés és alkotás szenvedélye legyőzte a személyes indulatokat és sérelmeket. Amikor Cserey Imre gyulafehérvári kanonok a Schesaeus-kiadásért emlékéremmel tüntette ki Edert, az ünnepelt örömét annak hangsúlyozásával fejezte ki, hogy ő ugyan , Erdélyi, nem azért, mert született erdélyi, (noha a születési hely az emberre mágikus, megmagyarázhatatlan módon hat), hanem mert szenvedélyesen ragaszkodom Erdélyhez, annak politikai alkotmányához, és egyetlen külföldit sem irigyelek hazája alkot mányáért. Minden, ami Erdély javát és díszét valamilyen formában illeti, az én bálványom."5 Ez lehetett az Engellel való barátság alapja is. 1806-ban Eder már Engelnek - mint barátjának - arról írt, hogy , Ön a cselekvés rendkívüli jelensége. Milyen élénken érdeklődik Erdély története iránt! Ön képes még egy halottat is felvillanyozni."§ Ekkor ugyanis már romlott a látása, és verseket írt, amihez - mint Engelnek írta — nincs szükség könyvekre." És titkon, vagy talán nem is titkon, imponált neki, ahogy Engel cenzorként szembeszállt a kormányzati cenzúrával. Hiszen Eder maga is némileg a cenzúra áldozata volt. És bár Eder nem írt olyan monografikus munkákat, mint Engel, az utókor a szász történetírás megalapítójának tartja," akinek munkái kiemelkednek a többi történeti írás közül, és aki megalapozta ,múltunk mélyebb megismerését"."" Legjelentősebb munkája Martin Felmer 1780-ban megjelent Erdély-történetének"" olyan újrakiadása volt, amelyhez szinte hasonló terjedelemben magyarázatokat fűzött." A könyv legértékesebb példánya pedig az, amelyet saját kézírásos megjegyzéseivel látott el. És a borító belzeten meg is jegyezte: , Ez az írás cenzori engedély nélkül jelent meg. A cenzor, egy székely, azért nem engedte volna, mert én a székelyeket és a szászokat egyenjogú rendekként mutatom be. A cenzori engedélyt semmiképpen sem kellett volna a könyv jósága elismeréseként megszerezni; nem érvényes-e nálunk a filozófiai és poli“5 OSZKK, Quart. Germ. 449. © OSZKK, Levelestär: Eder levele Engelnek, 1806. jan. 10. *7OSZKK, Levelestär: Eder levele Engelnek, 1805. märc. 8. #8 Friedrich Teutsch: Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk III. Hermannstadt: Krafft. 1907, 69. # Friedrich Teutsch: Die Entwicklung unseres nationalen Bewußtseins. Bilder aus der vaterländischen Geschichte, II. Hg.. Friedrich Teutsch. Hermannstadt: W. Krafft, 1899, 385. #0 Martin Felmer: Primae Lineae, M. Principatus Transylvaniae Historiam, antiqui, medii et recentioris aevi referentes et illustrantes. Cibinii: Typis Barthianis, 1780. Josephus Carolus Eder: Observationes criticae et pragmaticae ad historiam Transsilvaniae sub regibus Arpadianae et mixtae propaginis. Additis decem excursibus ceu prolegominis historiae sub principibus Transsilvaniae. Cibinii: Hochmeister, 1803. 116
