Oldal 116 [116]
rokkal szövetségre léptek volna. A magyarok a románokat leigázták. És végül éppen
Engel az, aki az erdélyi nemzetek között gyűlöletet szít. Minden vitában van mellévá¬
gás, például még az is, amiként Eder denunciálta Engelt, hogy cenzor létére kijátszotta
a központi cenzúrát. Schwartner Martonnak A magyar királyság statisztikája című mű¬
véről írt recenziójában szóvá tette, hogy Engel a kéziratból egyes részeket — központi
kormányzati cenzúra nélkül - Halléban kiadott. És A magyar birodalom és melléktarto¬
mányainak története című munkájának előszavában azzal indokolta tettét, hogy attól
tartott, a kormányzat nem engedi megjelenni. És a kormányzat bizonyos adatokat va¬
lóban nem is engedett közzétenni. Eder mindezt megtoldotta egy Retz kardinálistól
vett idézettel, mely szerint , Van egy olyan fátyol, amelynek el kell borítania azt, amit
a népjog és az uralkodó jog körében lenni vélünk, mely jogok nem egyeznek soha (?),
csak a hallgatásban."" Schlözernek még csúnyább levelet írt Engel könyvéről és az
esetről. A göttingai professzor ugyanis felszólította, hogy nyilatkozzon Engel említett
művéről. A nyilatkozat amolyan baráti körben forgalmazásra szolgáló magánlevélnek
sikeredett, és mai szemmel olvasva Engel dicsérete. Mert ugyan tanárát és jótevőjét,
Schlözert , ízléstelen recenzióban a legszemtelenebb módon bántalmazta", lenézi a papi
rendből való magyar történészeket, és úgy nyilatkozik, mint valami T'hraso [a hencegő
katona Terentius Eunuch című komédiájában]. Mint cenzor hollóként lopja meg a kéz¬
iratokat. Schwartner adatainak kiadásával a kormányzatnak akart az orrára koppin¬
tani. , Nem kevesebbre számított, mint az Osztrák Monarchia közeli bukására.? És amit
művének előszavában a cenzorok, mint a kormányzat zászlóvivőinek megkötöttségéről
írt, annak értelme: , Kormányzat! Irányod, álláspontod helytelen, túl rövidre, túl kor¬
látoltan látsz, én jobban értek mindent."? Valóban, Engel sokat megengedett magá¬
nak. Például bírált munkájában valóban nem rejtette véka alá, hogy tartott tőle,
Schwartner munkáját betiltja a cenzúra, ahogy a katolikus iskolákban betiltották a kanti
filozófiát." Az ilyesmihez valóban kellett bátorság, de nyilván az is, hogy főnöke, Te¬
leki Sámuel erdélyi kancellár a kulisszák mögött kiálljon mellette, mert nem csapták el
állásából, viszont nagyon későn lépett csak elő titkári posztra, holott a hazai történet
írás egyik nagy alapító egyénisége.
A Schlözer-Engel-Eder-vita szálai gordiuszi csomóvá gabalyodtak össze, és ezt aztán
Aranka György próbálta kettévágni. A három nemzet unióját úgy próbálta megmen¬
teni, hogy az erdélyi románokat két kategóriába sorolta. Gelou harcosainak leszárma¬
zottai a román nemesek. Ők szövetkeztek Töhötömmel. A jobbágyok, zsellérek pedig
a szomszédos vajdaságokból vándoroltak be.§! Az okfejtés logikája megfelel annak
#1 Anzeige von des Herrn Professors Martin Schwartners Statistik des Königreichs Ungern. Pest,
1798. Siebenbürgische Quartalschrift, VI. k. 1798, 353. Kezirata: OSZKK, Fol. Lat. 318. 62-63.
#2OSZKK, Fol. Lat. 318. 26-36.
“8 Johann Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer I. Halle: Johann
Jacob Oebauer, 1797, 5.
44 Aranka György Erdély-története. Szerk. Bíró Annamária. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület,
2010, 180-182.
115