nemzet papsága, nemessége és köznépe", hanem azt is, hogy a hivatalokat az etnikai
arányoknak megfelelően osszák el, a román többségű vármegyék és székek román nevet
viseljenek, és , mondassák ki, hogy a Fejedelemség valamennyi lakosa - nemzetre és
vallásra való tekintet nélkül - állapota és rendje szerint egyazon szabadságokkal és jó¬
téteményekkel él, s azoknak örvend, és valamennyiüknek ugyanazokat az erejükhöz
mért terheket kell hordozniuk”. Ez a követelés II. József azon reformjára emlékeztet,
amely eltörölte a rendi nemzeteket és olyan új közigazgatási rendszert vezetett be, amely¬
ben néhány román is megyei vezető pozícióba került. Úgy látszik, mintha a románok
esetleg még a józsefi reformokhoz visszatérő politikai vonal érvényesülését sem zárták
volna ki, és erre a helyzetre is készültek, a korábbinál viszont erősebb térhódításra törve.
Ugyanakkor az egyéni szabadságot és a többségi hegemóniát biztosító elvet ötvözték,
olyan amalgámmá, amely nem zárta ki a nemesség megadóztatásának és a parasztság
országgyűlési képviseletének lehetőségét sem. Iudjuk, II. Lipót és tanácsadói a parasz¬
ti rend diétai képviseletének ötletével is játszottak, ezzel akarták a magyar nemesség
lendületét megtörni, törekvéseit ellensúlyozni. A románok a Supplexben óvatosan fo¬
galmaztak, hiszen a rendi alkotmány hordozóit sem akarták teljesen elidegeníteni, vagy
inkább éles kifejezésekkel ingerelni. Saját programjukat sem tekintették még teljesen
lezártnak, mert az illír nemzetéhez hasonló nemzeti gyűlés összehívását kérték. Ezt
a szerb nemzeti gyűlést, tudjuk, kifejezetten az udvar támogatásával hívták össze a ma¬
gyar mozgalmak ellenében. Az uralkodónak azonban - miután a magyar nemességgel
kompromisszumot kötött - már nem volt szüksége ,a román kártya?" kijátszására.
A Supplexet leküldte az erdélyi diétára, és ezzel a felelősséget is elhárította magától.
A románok viszont nem rettentek vissza. 1792 tavaszán újabb beadványban keltek
a Subplex védelmére, és nemcsak azt követelték, hogy a diétai képviselők és a köztiszt¬
viselők kétharmada legyen román, hanem azt is, hogy az összehívandó román nemzet
gyűlésre ne csak a katonai, a nemesi, az egyházi és polgári rendek, hanem közrendűek
is küldhessenek képviselőt."
A Supplex szerzői a történelem megjelenítésével próbálták az érvelés - már jelzett —
ellentmondását feloldani, és egyben az uralkodót meggyőzni, úgy, hogy ha a diéta elé
kerül, a rendekkel való dialógus alapja is lehessen. Nehéz és nem teljesen jóhiszemű
dialógus, hiszen a Subplexben megjelennek azon összeesküvés-elmélet és ellenségkép
körvonalai, amelyek a román nemzeti mitológiát áthatották. A mitoszkepzes logikäjä¬
ból következett a fény és a sötét összjátéka.
A román nemzeti mitológia alapja a római származás. Ez a fény. Eksztatikus élmény
forrása. Mint Samuil Micu írta: ,nagy dolog született románnak lenni, hiszen magától
Pál apostoltól tudjuk, aki ugyan zsidó nemzetségből származott, hogy mindig büszkék