Oldal 102 [102]
OCR
Viszont Eder mélyen hitte, hogy a szabadkőművesség hatékonyabban segíti elő az emberiség tökéletesítését, mint maga a kemény államhatalom. Mert ,ilyen társaságtól a vallás Istenhez méltó fogalmak és igaz erkölcsi elvek kiépülését várhatja, az állam a mélyen gyökerező politikai előítéletek szétzúzását és nemesebb nemzeti szellem kialakítását, az államigazgatás tagjai között semmilyen más eszközzel elérhető egyetértését, végül a nagylelkű hazafiak egyesülését, a nyilvános, a közjót célzó intézmények felállí tását.. Ugyanakkor József császárnak fejezte ki háláját, holott ez — csipkelődő rendeletével - a szabadkőművesek tevékenységét is korlátozta, hogy jobban ellenőrizhesse őket. De hát a császár uralkodása oly ígéretesnek indult, és az ő hatalma biztosított védelmet a lehetséges reakció ellenében. Ezért Eder még valóságos ódát zengett. Íme az ederi köl temény egyik szakasza: Köszönjük Neked, hogy a fenyegető veszélyektől szabadon A Rend újabb bátorságot nyert, Hogy mi, elnyomott rabszolgák, mik voltunk, Újra szabad polgárok vagyunk. Eder és szabadkőműves társai nem egyszerűen azt érezhették, hogy valami világi hatalom alól szabadultak fel, inkább a középkoriasnak vélt egyházi lelki befolyás alól. A szabadság az önkifejezés szabadsága, és integráció a lét nagy láncolatába. Eder úgy mélyedt el a növény- és ásványtanban, hogy a jénai minerológiai társaság is tagjává választotta, ő maga pedig a világot is másképpen látta. Mert - mint ugyancsak 1789ben, a päholyülesen hangoztatta - a kutató , látja a dolgok megszakítatlan láncolatát, amint ez átfogja a földgolyót, egészen annak belsejéig és az óceán mélyéig, majd újra kiemelkedik a légbe, amíg el nem tűnik az égi szférák játékterében". A kutató , minden testet egymáshoz láncolva lát, és csak az ezt éltető erő tűnik számára e láncolaton kí vülinek". Ez az erő Isten, akit valóságos himnuszban köszöntött: Oh, Teremtő! amit látok, mindenhatóságod műve, Te vagy a természet lelke; A csillag pályája és fénye, a nap ragyogása és ereje A Te kezed munkája és nyoma. [...] Oh, felfoghatatlan! En korlátaim között maradok Te nap elvakítod gyenge fényemet, És amikor az ég maga magáért köszönetet mond, Nem szorul egy féreg dicséretére. 95 OSZKK, Quart. Germ. 454. 10., 15. © OSZKK, Quart. Germ. 454. 1., 5-6. 101
