Oldal 98 [98]
OCR
kétség, ellenáramlat működik benne", és ez eleve gátolhat a siker elérésében. Viszont könnyen az előjelek rabja lehetett, és az önszuggesztió eszközeként maradt a kuruzslás. És amikor az erdélyi ankét anyagát olvassuk, óhatatlanul felvillan Spinoza komor kórképe: ,...az emberek szükségképp indulatoknak vannak alávetve, és úgy vannak megalkotva, hogy szánakoznak a szerencsétleneken, s irigylik azokat, akiknek jól megy soruk; hogy jobban hajlanak a bosszúra, mint a könyörületességre; s ezenkívül mindenki arra törekszik, hogy a többiek az ő gondolkodása szerint éljenek: helyeseljék, amit ő helyesel, s vessék el, amit ő elvet. Innen van az, hogy mivel valamennyien első akarnak lenni, vetélkednek egymással, s tőlük telhetőleg igyekeznek egymást elnyomni; a győztes pedig inkább azzal dicsekszik, hogy ártott másnak, mintsem, hogy használt önmagának." Mindenki vetélkedett a maga világában, és ártott másnak, vagy inkább mindenki azt hitte, neki ártottak, ha kár érte. A mágikus állóháborúban az igazi frontharcos szerepét a boszorkányok játszották. Ők is sokfélék. Lehettek szomszédsági konfliktusokból és irigységből előpattanó rontó lények; lehettek hivatásos rontó-gyógyító varázslók; lehettek éjszakai démonok, úgynevezett nyomó lények, mint a lidérc, aki az áldozatával még közösülhetett is. Két világ, az evilág és túlvilág között közvetítettek, közlekedtek, vagy okkult erőkkel szövetkeztek, okkult erőket jelenítve meg. Ugyanakkor általában a társadalmi-közösségi élet peremén elhelyezkedő alakok, gyengék, akik gyengeségükben mágiával akartak úrrá lenni a világon, viszont gyengeségük miatt ki voltak téve a közösségi erőszaknak, a közösségi erőszak olyan formáinak, mint a vízpróba, kínzás, gyilkosság, aztán holtukban a kihantolás... Egy-egy bűnbak feláldozása pedig visszaállította a közösségi békét. A felvilágosodás eszmevilága és a paraszti mágikus világ kizárta egymást. Minden pap egy mártír és egy diplomata volt. A felvilágosodásból a mágiába, a boszorkányok világába csak leszédülni lehetett. A neves angol antropológus megpróbálta; alkalmazkodni akart az azande indiánok kultúrájához, osztozni reményeikben és örömeikben, apátiájukban és bánataikban; átélte betegségeiket, úgy étkezett, mint ők, sikeresen megtanult hozzájuk hasonlóan , feketén gondolkodni? és , feketén érezni", így maga is belépett a boszorkányság világába, de nem tagadta: ,gyakran nehezen tudtam megakadályozni ezt az aláhullást az esztelenségbe". A felvilágosodás ideológia, ababonaság mágia, a két hiedelemhalmazban azonban vannak közös vonások, hiszen a felvilágosodás antropológiája, pontosabban az emberi természet eredeti jóságáról vallott képzet maga is mágikus jellegű, ugyanakkor ideologikus, mert legitimálja az eredendő bűn képzetére épülő világ átalakítását. 383 Sigmund Freud: À mindennapi élet pszichopatolögidja. Budapest: Gabo, 2006, 302. 38 Spinoza: Politikai tanulmány és levelezés. Budapest: Akadémiai, 1980, 19. 385 Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok. Budapest: Akadémiai, 1997, 13-14. 386 Edward Evan Evans-Pritchard: Witchcraft, Oracles, and Magic among the Azande. Oxford: Clarendon, 1976, 45. 97
