Page 92 [92]
OCR
erejében, nyilván úgy érezték, hogy a boszorkányokban nem hívő pap kiszolgáltatja őket a rontó erőknek. Sőt Schenker azt is szóvá tette, hogy azt, aki tagadja a varázslást és a boszorkányokat, a nép boszorkánynak és varázslónak tartja. De ha a pap maga is osztotta a hiedelmeket, veszélyes lehetett ő is, mert ha ördögöt űzött, már bekerült a mágikus küzdelmek világába - hiszen aki ördögöt képes űzni, az meg is idézheti. Ha tehetetlennek bizonyult, akkor meg az volt a baj. Baló Benjámin az apósától hallotta, hogy az egyik fogarasi faluban a villámcsapás miatt kigyulladt házat ,nem merték vízzel oltani, hanem tejes edényeket, és kenyeret hánytak fel, az égő épületre, s az oláh pap is ott babonázott; míg osztán, maga vízzel, oltani kezdette az ipom, s az oláhokat is néki riasztván, úgy csendesítették a tüzet". Köpeczi is elmesélte, hogy a mohai román pap két hétre a templomban helyezett el egy olyan lányt, akit éjszaka rendszeresen felkeresett a kísértet, sokan még látták is ,oda repülni", de amikor ő, a református pap kérte a szemtanúkat, szóljanak, ha megint látják, többé már senki sem látta. Ami arra vall, hogy ha valaki nem is lép be akommunikációs hiedelemkörbe, nem hisz a hiedelemlényekben, megrendítheti a bennük hívők hitét is. Schenkernek például sikerült lebeszélnie egy fiatal román nőt, hogy boszorkánypört indítson egy - állítólag — férjébe szerelmes magyar nő ellen, aki az ő lábnyomát felvette és megfüstölte. Barbenius viszont keserűen tette szóvá, hogy a papnak már semmi hatalma sincs a hívei fölött: csak tanácsadónak tekintik őt, és csak akkor fogadják meg a tanácsot, ha elképzeléseiknek megfelel. A tanítónak pedig egyenesen tartania kell a szülő bosszújától, ha szóvá teszi, hogy a gyermek nem jön iskolába, a szülő ugyanis saját gazdasági érdekeit állítja előtérbe, mikor nem is küldi, ha szüksége van otthon rá, így aztán a gyermek úgy nő fel, hogy nem tud Istenről, a vallásról, az uralkodóval és a felebaráttal szembeni kötelességeiről. Ezért fogad el oly könnyen igazságként mindent, még ami mégoly tisztátalan és gyermeteg is. És , még maga a mai világ oly híres felvilágosodása [is] kedvez ezeknek az elditéleteknek”. A paraszt az istentiszteletet képzelődésnek tartja. A hívők azért félelemben éltek. Főleg ha a pap is táplálta boszorkány-hiedelmeiket és ha valaki , az estvéli gyűlésekben (:gúsalyasokban:) mese-beszédet" hallgatott, aztán - mint ugyancsak Köpeczi írja -— nem is merészelt kimenni a sötétben. Ugyanakkor az ankét anyagából az is kiderül, hogy egy erdélyi babonahívő egy napja nem sokban különbözött azon babonás napjától, amelyet a korabeli legismertebb német babonairtó könyv oly képletesen leírt, külön jelezve, hogy az illető fejét az öregek mindenféle mesekkel tömtek tele.’% És a német babonásnak talán még több oka is lehetett félni, mert a német hiedelemvilágban jóval több hiedelemlény hemzsegett, mint a magyarban, ahol a kereszténység megtizedelte őket," és középkori papjainknak korántsem volt olyan élénk fantáziája, hogy Hieronymus Bosch világát vizionálni tudták volna. 36 Heinrich Ludwig Fischer - Johann Georg Friedrich Jacobi: Das Buch vom Aberglauben, Mißbrauch, und falschen Wahn.. [Leipzig]: Verlag. des Unterricht-, Noth- und Hülfsbüchlein, 1790, 261-265. + Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemviläga. Budapest: Corvina, 1981, 71-74. 91
