Oldal 92 [92]
erejében, nyilván úgy érezték, hogy a boszorkányokban nem hívő pap kiszolgáltatja
őket a rontó erőknek. Sőt Schenker azt is szóvá tette, hogy azt, aki tagadja a varázslást
és a boszorkányokat, a nép boszorkánynak és varázslónak tartja. De ha a pap maga is
osztotta a hiedelmeket, veszélyes lehetett ő is, mert ha ördögöt űzött, már bekerült
a mágikus küzdelmek világába - hiszen aki ördögöt képes űzni, az meg is idézheti. Ha
tehetetlennek bizonyult, akkor meg az volt a baj. Baló Benjámin az apósától hallotta,
hogy az egyik fogarasi faluban a villámcsapás miatt kigyulladt házat ,nem merték víz¬
zel oltani, hanem tejes edényeket, és kenyeret hánytak fel, az égő épületre, s az oláh pap
is ott babonázott; míg osztán, maga vízzel, oltani kezdette az ipom, s az oláhokat is
néki riasztván, úgy csendesítették a tüzet". Köpeczi is elmesélte, hogy a mohai román
pap két hétre a templomban helyezett el egy olyan lányt, akit éjszaka rendszeresen fel¬
keresett a kísértet, sokan még látták is ,oda repülni", de amikor ő, a református pap
kérte a szemtanúkat, szóljanak, ha megint látják, többé már senki sem látta. Ami arra
vall, hogy ha valaki nem is lép be akommunikációs hiedelemkörbe, nem hisz a hiede¬
lemlényekben, megrendítheti a bennük hívők hitét is. Schenkernek például sikerült
lebeszélnie egy fiatal román nőt, hogy boszorkánypört indítson egy - állítólag — férjébe
szerelmes magyar nő ellen, aki az ő lábnyomát felvette és megfüstölte. Barbenius viszont
keserűen tette szóvá, hogy a papnak már semmi hatalma sincs a hívei fölött: csak ta¬
nácsadónak tekintik őt, és csak akkor fogadják meg a tanácsot, ha elképzeléseiknek
megfelel. A tanítónak pedig egyenesen tartania kell a szülő bosszújától, ha szóvá teszi,
hogy a gyermek nem jön iskolába, a szülő ugyanis saját gazdasági érdekeit állítja elő¬
térbe, mikor nem is küldi, ha szüksége van otthon rá, így aztán a gyermek úgy nő fel,
hogy nem tud Istenről, a vallásról, az uralkodóval és a felebaráttal szembeni kötelessé¬
geiről. Ezért fogad el oly könnyen igazságként mindent, még ami mégoly tisztátalan és
gyermeteg is. És , még maga a mai világ oly híres felvilágosodása [is] kedvez ezeknek az
elditéleteknek”. A paraszt az istentiszteletet képzelődésnek tartja.
A hívők azért félelemben éltek. Főleg ha a pap is táplálta boszorkány-hiedelmeiket
és ha valaki , az estvéli gyűlésekben (:gúsalyasokban:) mese-beszédet" hallgatott, aztán
- mint ugyancsak Köpeczi írja -— nem is merészelt kimenni a sötétben. Ugyanakkor az
ankét anyagából az is kiderül, hogy egy erdélyi babonahívő egy napja nem sokban kü¬
lönbözött azon babonás napjától, amelyet a korabeli legismertebb német babonairtó
könyv oly képletesen leírt, külön jelezve, hogy az illető fejét az öregek mindenféle me¬
sekkel tömtek tele.’% És a német babonásnak talán még több oka is lehetett félni, mert
a német hiedelemvilágban jóval több hiedelemlény hemzsegett, mint a magyarban, ahol
a kereszténység megtizedelte őket," és középkori papjainknak korántsem volt olyan
élénk fantáziája, hogy Hieronymus Bosch világát vizionálni tudták volna.
36 Heinrich Ludwig Fischer - Johann Georg Friedrich Jacobi: Das Buch vom Aberglauben, Mißbrauch,
und falschen Wahn.. [Leipzig]: Verlag. des Unterricht-, Noth- und Hülfsbüchlein, 1790, 261-265.
+ Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemviläga. Budapest: Corvina, 1981, 71-74.
91