Page 90 [90]
OCR
(Eskü után pedig természetesen visszaszivta.)”” Köpeczi a hamis esküvesi technikäk leírása mellett még azt is elárulta, hogy a , falusi elöljárók, ha az adó feladásban es a dezsma ki jegyzésben nem kedveznek a népnek, és a csalárdságot kijelentik, igen nagy vétek, a lelkit vészik ki akkor az embernek." És nemcsak varázslattal. A székelyföldi Siklódon az 1840-es években a feljelentett atyafiak agyonnyomták a feljelentőt, méghozzá úgy, hogy beszorították a községházába, és némán mentek utána addig-addig, amíg ki nem lehelte a lelkét. Az adócsalás nem csak anekdota. Ez biztosította a társadalmi egyensúlyt. Az adóköteles úrbéres összejátszott a földesúrral, miként titkolja el adóköteles földjei egy részét, mintegy harmadátfelét, ugyanakkor a császárral, királlyal a földesurak ellen kereste a szövetséget, az uralkodó iránti hűséggel legitimálta a földesúri függés lazítását vagy megszüntetését célzó vágyait és törekvéseit. És ebben a pap segítségére is számított. Hi szen a olykor egyes ortodox papok maguk is társak voltak a kuruzslásban. A babonázás és a vallás összefonódása a középkori katolicizmust is jellemzi. A reformációval, a modernitás jelentkezésével a népi kultúra és az elitek kultúrája egymásba játszása lassan megszűnt, nálunk is. Emellett ez a különbség etnikai színezetet is öltött. A román parasztok még erősebben kötődtek hagyományaikhoz, kultúrájukat jobban átszövik az animisztikus mozzanatok, erősebbek az archaikus vonások. A román paraszti világban erősebb az etnikai-törzsi szolidaritás, amely nem egyszerűen spontán szolidaritás, hanem - francia terminus technicusszal élve — a falusi ,kakasok” mtive is. Ok voltak a hangadók, akik közösségi vágyakat fejeztek ki, és adott esetben a kollektív kényszer eszközeivel éltek, sőt még a császárt is szidták, ha nem úgy járt el, mint szerették volna. A papokat pedig - akik vonakodtak velük tartani - egyenesen kényszerítették, hogy azt tegyék, amit akarnak. Ez történt 1784-ben. Köpeczi ehhez a magatartásformához szolgáltat is némi adalékot: , Amely környékben a király megfordul, holott vagy soha, vagy régólta király nem járt, azt a jégeső megrontja, mind a király nyomát tartván: ugyan a jégeső azt a határt elveri, melyen holt testet vittek keresztül. A papoknak is az a szerencsétlenségek, hogy ha jégeső lesz, és kivált ha egyszernél többször, valamelynek idejében, ki az előtt nem sokkal vitetett abba a helységbe, tehát mindenek azt kiáltozzák, hogy a papért verte el a jég a határt; veszett volna el, hogy soha ne láttuk volna! Köpeczi sokat tudott, és talán nem véletlen, hogy az ankét résztvevői közül - úgy tűnik - neki akadt legtöbb konfliktusa a híveivel. Aki csak sejtette, vagy nem is tudta, miként gondolkodnak, ügyeskednek, teszik mindazt hívei, amit lelkészként csak megvethetett vagy egyenesen károsnak tartott, nyugodtan vitte hivatalát és élhette a maga világát, ahogy a falu is a magáét - egymástól tisztes távolban. Ioan Halmaghi alighanem jobban ismerte Vergiliust, mint népe egy-egy szokásának a jelentését. Némi megbotránkozással tette szóvá ugyanis, hogy ,a pogányságból megtért keresztények, megvetve a vergiliusi jóslást, a jövendölésnek azt a fajtáját ítélik jobbnak, amelyet a Szent 3° Ponori Thewrewk József: Honbarát. Pozsony: Belnay Örökösei, 1834, 106. 36 Palffy Janos: Erdélyi és magyarországi urak I. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1939, 44. 89
