Oldal 82 [82]
Elmozdítására nincs ok, de nem akar maradni, mert , élete is kétséges, agyonverik vagy
felgyújtják, semmivé marad". Igaz, ,a kobori papság szép jövedelmű, úgy hogy hasonlót
bajosan lehet a mi ekklezsiäink között tanälni”, mehetne Szebenbe vagy Forgarasba,
de a szász dékány nem fogadja el a mostani fogarasi papot Kóbor számára. Valóban,
az 1791-es megegyezés szerint évente járt neki 360 véka tiszta búza (amelynek fele he¬
lyett 90 forint illette), és járt még 80 kenyér, tüzelni való fa és több darab föld: kaszáló,
kenderföld, gyümölcsös, káposztáskert.?" A fogarasi pap maga is tudakozódott a kó¬
boriaknäl, hogy Köpeczi „tanitäsäba nem vettek észre valami ellenkezőt, mert ha a fel
adott dolgok mind igazak is, azokból nem jő ki, hogy őkegyelme állhatatlan volna, sőt
ezeknek némelyike nem egyebet, hanem vallásbeli türedelmet, sz. atyafiságot bizonyí
tana, és talán még dicséretes őkegyelmébe, amelyre nekem azt felelték, hogy ők mint
szegény tudatlan emberek vallásunk fundamentumos ágazatait voltaképpen nem értik,
s eszerint papjok tanításáról nem is ítélhetnek, de a jeleket teljességgel nem szeretik."
És ezek után a kóbori egyházközség világi vezetői megint a főkonzisztóriumhoz fordul¬
tak, azt fejtegetve, hogy Köpeczi , minket pogányoknak, istenteleneknek, hitetleneknek,
tolvajoknak, rebelliseknek vagy franciáknak nevezett, halottunkat megcsúfolta, közön¬
ségeinknek dolgaiban magát elegyítette, bennünket magisztrátusunknál vádolt, kedve
szerént tömlöcöztetett, falusi tisztjeinket tetszése szerént gyalázatosan félidőbe hivata¬
lukból kihányattatta, erdeinket pusztítani igyekezett, és azokat nagyobb részében ma¬
gáénak lenni tulajdonította, velünk az falunak constitutiói ellen erőszakosan is és az
publikumnak kárával építtete", ezért ha , nyakunkról el nem vétetik, szomorú próbák¬
ra és azoknak kimenetelére kell mennünk". De erre már nem került sor, mert a gu¬
bernium kilátásba helyezte, hogy katonaságot küld a falura, ,ha meg nem szűnnek a
lármával, és már csendességben vagyok annyiban, hogy senki nem mér ellenem járni".
És ezek után - az 1800-as esztendővel záruló — önéletírásában már csak az időjárást és
a terméseredményeket jegyezte fel, meg egy-egy olyan vidám mozzanatot, hogy 1798¬
ban a franciák ellen hadakozó székelyek , annyi zsebbeli arany és ezüst órát hoztak bé,
hogy nem tudták kinek eladni"
Köpeczi élettörténetében, legalábbis abban, amit ebből össze lehetett szedni, a falu¬
ra vetett értelmiségi sorsa tárul fel. Életírója több írását is említi, de egyet sem talált
meg. Márpedig fennmaradt az a kis katekizmusa, amelyet 1789-ben a heidelbergi káté
nyomán állított össze a gyermekek számára. És büszkén jelentette is a kolozsvári főkon¬
zisztóriumnak, hogy milyen munkát végzett. Korábban csak a papnak és a tanítónak
volt Bibliája, most már sikerült rávenni két embert, hogy vásároljon magának Újszö¬
vetséget, egy az egész Bibliát beszerezte, és e példa követésére is van remény. Elhatároz¬
35 Erdélyi Református Fökonzisztörium Levéltára, 1795: 62.
5 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, Kóbor, [/2. köteg.
55 Erdélyi Református Fökonzisztörium Leveltära, 1795: 87.
356 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, 1795: 258.
81