Oldal 77 [77]
OCR
keleti ortodox és 120 református lakossal. 1785-ben 626 lelket írtak össze, és a 336 férfi ből 72 nemes férfit (és gyermeket). 1850-ben 451 vallotta magát románnak, 124 magyarnak és 11 cigánynak, míg 460 görögkeletinek, és 112 reformátusnak." A felekezeti, etnikai és társadalmi sokszínűség a néphiedelmek terén kulturális transzferekkel járt, de ami Köpeczit illeti, konfliktusokkal is. Alapvetően azonban családi viszályok és hí veivel való összeütközések terhelték az életét. Az egyházi magatartást szabályozó konzisztóriumi határozatok is szigorúak voltak. Az 1783-as döntés szerint , ha valaki a templomba részegen menyen, hogy másoknak a magaviselésével kacagást és így botránkozást okozzon, tehát okvetlen fizessen 50 azaz ötven [krajcár] pénzt. Aki pedig elokádná magát innepnapon és vasárnapon a templomban részegség miatt, 3 azaz három forint ra büntettessék, és ezen pénzek az eklézsia ládájába tétessenek." A falu ezt - vagy más hasonlöt - megtorolta, mert egy év múlva, amikor Köpeczi az iskolamesternek vadalmát szedett, töltött puskát emelve rá, ,csak irigységből" elvették tőle az almát, azon a címen, hogy nem értesítette a falnagyot (falusbírót). Aztán ez és társai visszaadták az almát és bocsánatot kértek, mert féltek, hogy a kőhalomszéki főhatóság megvesszőzteti őket." Részeges apósa - a dombosi pap - el is akarta távolíttatni, mert azt hitte, hogy ő verette el a másik vejével, és elterjesztette, hogy ,hamis tudományt" hirdet a szószékről. De a hívek mellé állottak. Aztán amikor az após meghalt, javainak megosztásakor összeütközött a falu vezetőivel, és akadtak tanúk, akik , olykor ejtett tréfáimat is mind valóra és balra magyarázván? ellene léptek fel, és ,vádlának is, de éppen úgy, mint Krisztus vádoltatott". A szomszédos dombosiakkal már korábban meggyűlt a baja, mert azt terjesztették el, „mintha en öket mocskoltam volna”. Haragudott is egyik ellensegere - Apäti Lászlóra, aki korábban babonagyűjtésében segítette -, csak azt az érdemét ismerte el, hogy ,cigányul jól tudott" Egyébként valóban utálta a dombosi nemeseket, és kifejezetten örült az őket is érintő új adórendszer tervének: , Nem is árt az elfajult és degenerált nemeseket megzabolázni, minéműek a woldorfiak is, kik nagyobbrészént sem Istent, se királyt, se hazát nem tudnak szolgálni, hanem vadászni, ócsárolni, kérkedni nemességekkel, puliszkával teljes szájjal, ahonnan az ő igaz nevek: nobiles pultiphagi.". Mindezen konfliktusok művelt értelmiségi létéből fakadtak. Ez a társadalmi minősége és református mivolta kötötte II. Józsefhez. Külön fel is jegyezte, hogy amikor József császár 1770-ben beutazta Magyarországot, , dicsőséges nevét hagyta itten mindenfelé", annál is inkább, mert ,a mi papjainkkal és a köznéppel bocsátkozott inkább beszédbe, mint másokkal", a debreceni könyvtárban pedig meg is mondta, hogy ha nem lenne katolikus, a református vallást választaná, mert az evangélikusban ,sok az abszurditás". (Iegyük hozzá, fő ellensége és példaképe, az őt kinevető Nagy Frigyes evangélikus volt.) Amikor 1773-ban József Erdélyt is bejárta, ,olyan alázatosan vi348 Miskolczy Ambrus - Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Erdély történeti demográfiájának forrásai a XVIII. század második felében. Budapest: Tarsoly, 2013; Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. 2007. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm (2015-05-03) 3 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, Kóbor, Album et protocollum, [/1. 76
