Oldal 77 [77]
keleti ortodox és 120 református lakossal. 1785-ben 626 lelket írtak össze, és a 336 férfi
ből 72 nemes férfit (és gyermeket). 1850-ben 451 vallotta magát románnak, 124 magyar¬
nak és 11 cigánynak, míg 460 görögkeletinek, és 112 reformátusnak." A felekezeti,
etnikai és társadalmi sokszínűség a néphiedelmek terén kulturális transzferekkel járt,
de ami Köpeczit illeti, konfliktusokkal is. Alapvetően azonban családi viszályok és hí
veivel való összeütközések terhelték az életét. Az egyházi magatartást szabályozó kon¬
zisztóriumi határozatok is szigorúak voltak. Az 1783-as döntés szerint , ha valaki a temp¬
lomba részegen menyen, hogy másoknak a magaviselésével kacagást és így botránkozást
okozzon, tehát okvetlen fizessen 50 azaz ötven [krajcár] pénzt. Aki pedig elokádná
magát innepnapon és vasárnapon a templomban részegség miatt, 3 azaz három forint
ra büntettessék, és ezen pénzek az eklézsia ládájába tétessenek." A falu ezt - vagy más
hasonlöt - megtorolta, mert egy év múlva, amikor Köpeczi az iskolamesternek vadal¬
mát szedett, töltött puskát emelve rá, ,csak irigységből" elvették tőle az almát, azon a
címen, hogy nem értesítette a falnagyot (falusbírót). Aztán ez és társai visszaadták az
almát és bocsánatot kértek, mert féltek, hogy a kőhalomszéki főhatóság megvesszőzte¬
ti őket." Részeges apósa - a dombosi pap - el is akarta távolíttatni, mert azt hitte,
hogy ő verette el a másik vejével, és elterjesztette, hogy ,hamis tudományt" hirdet a
szószékről. De a hívek mellé állottak. Aztán amikor az após meghalt, javainak megosz¬
tásakor összeütközött a falu vezetőivel, és akadtak tanúk, akik , olykor ejtett tréfáimat
is mind valóra és balra magyarázván? ellene léptek fel, és ,vádlának is, de éppen úgy,
mint Krisztus vádoltatott". A szomszédos dombosiakkal már korábban meggyűlt a baja,
mert azt terjesztették el, „mintha en öket mocskoltam volna”. Haragudott is egyik el¬
lensegere - Apäti Lászlóra, aki korábban babonagyűjtésében segítette -, csak azt az
érdemét ismerte el, hogy ,cigányul jól tudott" Egyébként valóban utálta a dombosi
nemeseket, és kifejezetten örült az őket is érintő új adórendszer tervének: , Nem is árt
az elfajult és degenerált nemeseket megzabolázni, minéműek a woldorfiak is, kik na¬
gyobbrészént sem Istent, se királyt, se hazát nem tudnak szolgálni, hanem vadászni,
ócsárolni, kérkedni nemességekkel, puliszkával teljes szájjal, ahonnan az ő igaz nevek:
nobiles pultiphagi.". Mindezen konfliktusok művelt értelmiségi létéből fakadtak. Ez a
társadalmi minősége és református mivolta kötötte II. Józsefhez. Külön fel is jegyezte,
hogy amikor József császár 1770-ben beutazta Magyarországot, , dicsőséges nevét hagy¬
ta itten mindenfelé", annál is inkább, mert ,a mi papjainkkal és a köznéppel bocsátko¬
zott inkább beszédbe, mint másokkal", a debreceni könyvtárban pedig meg is mondta,
hogy ha nem lenne katolikus, a református vallást választaná, mert az evangélikusban
,sok az abszurditás". (Iegyük hozzá, fő ellensége és példaképe, az őt kinevető Nagy Fri¬
gyes evangélikus volt.) Amikor 1773-ban József Erdélyt is bejárta, ,olyan alázatosan vi¬
348 Miskolczy Ambrus - Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Erdély történeti demográfiájának
forrásai a XVIII. század második felében. Budapest: Tarsoly, 2013; Varga E. Árpád: Erdély etnikai
és felekezeti statisztikája. 2007. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm (2015-05-03)
3 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, Kóbor, Album et protocollum, [/1.
76