Oldal 55 [55]
OCR
(Holott ez lehetett a farkassá váló ember," az 1652-es törvénykönyv szerint a strigoit várcolacnak nevezik. De elsősorban a holdfogyatkozást magyarázták a várcolac tevékenységével. Székely László mindezt közelről is megtapasztalta 1748. július 26-án: , Ekkor volt az az irtózatos nagy napfogyatkozás 1748-ban, úgy hogy mihelyt Szentmiklósról kiindultam, Elekes felé mentem, az hegyen minden sárgálni, szürkülni kezdett, Elekesre mentem ebédre szentkereszti öcsém házához, a csűrben ebédeltem, az verebek takaródtak bé, mint hálni mentenek volna, úgy az majorság is, a kakasok szörnyűképpen szólottak, az oláhok az harangot félre kezdették verni, láncot, vas kalánt kezdettek verni, zörgetni, babonájok szerint az állítván, hogy az virkolács észi az napot, álló dél ben volt, legnagyobb setétsége, úgy hogy az Nap körül egy néhány csillagot lehetett látni.5) A különböző államokban élő románok néphiedelmei - a 19. századi nagy hiedelemgyűjtések tanúsága szerint — hasonlók, jól kirajzolnak valamiféle népi kulturális egységet, elsősorban nyelvi egységet, mert a román hiedelemlények megfelelői keleti és déli szomszédaiknál, elsősorban a keleti kereszténység területén szintén élnek, míg nyugat felé aromán hiedelemvilágnak élesebben kirajzolódik a határa, amely természetesen átjárható volt. Ugyanakkor a román világban nagyon sok helyi sajátosság is érvényesült." , Ahány falu, annyi törvény, / Ahány öregasszony, annyi varázsfogás" — mondta az 1940-es években egy 38 éves nő a folkloristának.?" A román törvénykönyvek nem szólnak a boszorkányégetésről és a boszorkányfürdetésről sem. Ezeket csak a nyugati világba jobban betagolt Erdélyben és Magyarországon gyakorolták. A két román fejedelemségben az ortodoxia nem látott komoly teológiai fenyegetést a boszorkányságban. Az egyházi vezetés ugyan fellépett a mágia ellen, de olykor a papok maguk is a népi mágia szereplőiként tevékenykedtek. A görögkeleti ortodoxia jobban eltűrte a népi hiedelmek összefonódását a vallással, mint az ugyancsak toleráns középkori katolikus egyház. Ezt várta el a nép. Ha a román pap nem a népi igényeknek megfelelően járt el, szembekerült a hívekkel. Az 1790-es években olvashatjuk egy 1802-ben Budán megjelent román könyvben - a bánsági Belincről a főesperes kitoloncoltatta a kuruzslónőt, és kuruzslással szerzett javait elosztotta a szegények között, mire , az emberek" azt , kiabálták, hogy a főesperesünknek nincs törvénye és rosszabb, mint a török, mert nem tűri a kuruzslékat a faluban”.?* Ez már rendhagyó eset. Sok román pap Erdélyben is, Magyarországon is járatos volt a népi mágiában, a protestáns felekezetekhez tartozók - titkon - igénybe vették szolgálataikat, mindenekelőtt az ördögűzést. Igaz, a bizánci mintára készült román egyházi törvénykönyvek 4 Antoaneta Olteanu: Metamorfozele sacrului. Bucuresti: Paideia, 1998, 351. 25OSZKK, Quart. Hung. 4312. Grôf Székely Läszlé elete. 667. 61on Muslea - Ovidiu Birlea: Tipologia folclorului din räspunsurile la chestionarele lui B.P. Hasdeu. Bucuresti: Minerva, 1970; Adrian Fochi: Datini si eresuri populare de la sfarsitul secolului al XIXlea. Bucuresti: Minerva, 1976. 357 Gheorghe Pavelescu: Cercetäri asupra magiei la Romanii din Muntii Apuseni. Bucuresti: Institutul social romän - Institutul de cercetäri sociale al Romäniei, 1945, 51. *8 Scoala Ardeleand I. Szerk. Florea Fugariu. Bucuresti: Minerva, 1970, 562. 54
