Oldal 55 [55]
(Holott ez lehetett a farkassá váló ember," az 1652-es törvénykönyv szerint a strigoit
várcolacnak nevezik. De elsősorban a holdfogyatkozást magyarázták a várcolac tevé¬
kenységével. Székely László mindezt közelről is megtapasztalta 1748. július 26-án: , Ekkor
volt az az irtózatos nagy napfogyatkozás 1748-ban, úgy hogy mihelyt Szentmiklósról
kiindultam, Elekes felé mentem, az hegyen minden sárgálni, szürkülni kezdett, Elekes¬
re mentem ebédre szentkereszti öcsém házához, a csűrben ebédeltem, az verebek taka¬
ródtak bé, mint hálni mentenek volna, úgy az majorság is, a kakasok szörnyűképpen
szólottak, az oláhok az harangot félre kezdették verni, láncot, vas kalánt kezdettek
verni, zörgetni, babonájok szerint az állítván, hogy az virkolács észi az napot, álló dél
ben volt, legnagyobb setétsége, úgy hogy az Nap körül egy néhány csillagot lehetett
látni.5) A különböző államokban élő románok néphiedelmei - a 19. századi nagy hi¬
edelemgyűjtések tanúsága szerint — hasonlók, jól kirajzolnak valamiféle népi kulturális
egységet, elsősorban nyelvi egységet, mert a román hiedelemlények megfelelői keleti és
déli szomszédaiknál, elsősorban a keleti kereszténység területén szintén élnek, míg nyu¬
gat felé aromán hiedelemvilágnak élesebben kirajzolódik a határa, amely természetesen
átjárható volt. Ugyanakkor a román világban nagyon sok helyi sajátosság is érvénye¬
sült." , Ahány falu, annyi törvény, / Ahány öregasszony, annyi varázsfogás" — mond¬
ta az 1940-es években egy 38 éves nő a folkloristának.?"
A román törvénykönyvek nem szólnak a boszorkányégetésről és a boszorkányfür¬
detésről sem. Ezeket csak a nyugati világba jobban betagolt Erdélyben és Magyarorszá¬
gon gyakorolták. A két román fejedelemségben az ortodoxia nem látott komoly teoló¬
giai fenyegetést a boszorkányságban. Az egyházi vezetés ugyan fellépett a mágia ellen,
de olykor a papok maguk is a népi mágia szereplőiként tevékenykedtek. A görögkeleti
ortodoxia jobban eltűrte a népi hiedelmek összefonódását a vallással, mint az ugyan¬
csak toleráns középkori katolikus egyház. Ezt várta el a nép. Ha a román pap nem
a népi igényeknek megfelelően járt el, szembekerült a hívekkel. Az 1790-es években ¬
olvashatjuk egy 1802-ben Budán megjelent román könyvben - a bánsági Belincről a fő¬
esperes kitoloncoltatta a kuruzslónőt, és kuruzslással szerzett javait elosztotta a szegé¬
nyek között, mire , az emberek" azt , kiabálták, hogy a főesperesünknek nincs törvénye
és rosszabb, mint a török, mert nem tűri a kuruzslékat a faluban”.?* Ez már rendhagyó
eset. Sok román pap Erdélyben is, Magyarországon is járatos volt a népi mágiában,
a protestáns felekezetekhez tartozók - titkon - igénybe vették szolgálataikat, mindene¬
kelőtt az ördögűzést. Igaz, a bizánci mintára készült román egyházi törvénykönyvek
4 Antoaneta Olteanu: Metamorfozele sacrului. Bucuresti: Paideia, 1998, 351.
25OSZKK, Quart. Hung. 4312. Grôf Székely Läszlé elete. 667.
61on Muslea - Ovidiu Birlea: Tipologia folclorului din räspunsurile la chestionarele lui B.P. Hasdeu.
Bucuresti: Minerva, 1970; Adrian Fochi: Datini si eresuri populare de la sfarsitul secolului al XIX¬
lea. Bucuresti: Minerva, 1976.
357 Gheorghe Pavelescu: Cercetäri asupra magiei la Romanii din Muntii Apuseni. Bucuresti: Institutul
social romän - Institutul de cercetäri sociale al Romäniei, 1945, 51.
*8 Scoala Ardeleand I. Szerk. Florea Fugariu. Bucuresti: Minerva, 1970, 562.
54