tartotta a karácsonyi, húsvéti és egyéb alakoskodó népi ceremóniákat, de a strigoi-hitet
nem tette szövä. Nicolae Mavrocordat vajda „babonäk labirintusänak” minösitette kor¬
tärsai hitvilägät, az udvarban pedig bevezette a böjt megtartäsät és a napi templomba
járást." 1757-ben lacov, a jászvásári érsek sem említette a strigoi-hitet, amikor ördögi
dolognak minősítette az amulettek viselését, a varázslást, a ráolvasást, az álomfejtést,
a madarak énekének értelmezését, a jót vagy rosszat hozó napok megkülönböztetését.?"
Ha viszont elszabadult a kihantolások gyakorlata, felléptek ellene. 1785-ben a havasel
vi vajda tiltotta meg a kihantoldsokat,’” Filaret rámnici püspök pásztorlevelében az
1652-es törvénykönyv szellemében fejtette ki - bár némileg rövidebben -, hogy egyesek
a sírjukból előjövő prikolicsnak tudják be a haláleseteket, ezért kihantolják és elégetik
a holtakat, ami bűn az egyház és az állam előtt is. Ez régi görög eretnekség, az ördög
így csapja be a hitükben ingatag keresztényeket, akik még rosszabbak, mint a pogá¬
nyok, sőt templomba sem járnak, nem tudják, mi a gyónás és az áldozás, a varázslók¬
hoz és ráolvasókhoz fordulnak, ezért fel kell őket hívni a bűnbánatra, különben lesújt
az Isten haragja - már az embereket és állatokat pusztító betegségek is , isteni bünteté¬
sek a bűneinkért" -, és ennek elkerülése érdekében gyászmiséket kell tartani, a sírokat,
a betegek házait szenteltvízzel megszórni." A biztonság kedvéért azonban a falvak népe
inkább a strigotölés bevált módszeréhez folyamodott. Moldvában itt-ott ma is gyakor
lat a kihantolás, és az is, hogy a strigoi-, söt vámpírgyanús halott sírján keresztül lovat
akarnak átsétáltatni, és ha az állat vonakodik, pozitív lett az eredmény. A Bánságban
mára már megszelídültek a strigoiok, nem ártanak; akad, aki látja is őket, de az ilyen
férfiről már úgy tudják, hogy megátkozták a sorsszövők (ursitoare), és farkassá változ¬
hat.*!
Igazában a román boszorkányvilágot még nem ismerjük eléggé. Akik hajdan ismer¬
ték, azok a strigoit boszorkánynak fordították. Samuil Micu-Klein szótárában: strigode
= saga, strix és strigóiu — sagus.?? A kor tudását összesítő budai lexikonban: strigóe —
strix, striga, saga, maga, venefica, boszorkány; die Hexe, Zauberin; striga és Strigoiu —
sagus, magus; bűvösbájos, boszorkány, der Zauberer, Hexenmeister. A moroi szó nem sze¬
repel a szótárban, a várcolac viszont csak mint olyan lény, amely megeszi a holdat.?*
4 Daniel Barbu: Etica ortodoxá si cspiritub románesc. Firea románilor. Coord. Daniel Barbu.
Bucuresti: Nemira, 68-70.
#8 Curseu: Magie, 64.
# Cazacu: Minuni, 178.
#0Biblioteca Academiei Romane, Bucuresti, ms. r. 2100. 110.
#lToan Viorel Boldureanu: Credinte si practici magice in Banat. Eseu asupra orizontului mental tra¬
ditional. http://www.banaterra.eu/romana/files/credinte si practici magice in banat.pdf
(2015-03-19).
#2 Samuelis Klein: Dictionarium valachico-latinum. Szerk. Gäldi Läszlé. Budapest: Kirälyi Magyar
Egyetemi Nyomda, 1944, 432.
°53T esicon roma’nescu-la’tinescu-ungurescu-nemtescu. Buda: Typis Universit. 1825, 673.