Oldal 48 [48]
A védelem mesterfogása az volt, ahogy a babonát és a boszorkányságot megkülönböz¬
tetve a vizpröba (a boszorkänyfürösztes) ellen ervelt: a „babonasägot a boszorkänysäg¬
gal nem lehet egyben kavarni, mert babonasäg a vizvetes, babonasäg a Szent György
napi töviseknek kapukban valö tetele, babonaság az üres kártyának találásával való
jövendölés, babonaság a méhnek farkas gégén való kibocsátása, sok babonaság vagyon
még a szimöcsöknek elvesztésében is, és más sok számlálhatatlan dolgokban, melyek
csaknem mindenikkel közönségesek, mégis ezekért kit égetnek meg, de nagyobb babo¬
naság az, hogy a boszorkány úsztatással próbáltassék, mert aki ezt íratta, annak con¬
discipulusa, aki akárhogy dált [ — dűlt] a vízben, mint a tollat, úgy vitte a víz, mégis
nem volt boszorkány, hanem természet munkája az, hogy akinek nagy a tüdője, le nem
megy a vízbe, akinek kicsin, még úszni sem tanul meg, micsoda okosság az, hogy aki
az vízben lemegyen, Istennek tetszetes embere, aki le nem megyen, ördög rabja, hason¬
ló, mintha ezt ha mondaná: a szenteket soha nyomorúság nem érte, holott a Krisztus
is tele volt szorongattatásokkal, nemde nem a szentírás szava szerént a jóra, mint a go¬
noszra egyaránt jő fel a nap, s a fölhő maga harmatját adja, mikor parancsolta meg az
Isten és ki tudja, hogy a víz a boszorkányt le ne bocsássa, hát van-e értelme a víznek,
hogy megüsmerje, ki boszorkány, ki nem boszorkány, valóságos boszorkányság-e volna,
aki azt tenné a vízbe az emberek közül, hogy egyik lemenyen s a másik le ne menyen,
ha egyenlő természetűek, és így minden úszót meg kénék égetni, aki úszni nem tud,
csak az volna igaz ember, s e szerént az egész falut, Zetalokát meg kénék úsztatni, ki
megyen le, s ki nem mégyen le, egy részét meg kénék égetni, a más részit meg kénék
szabadítani".
De hiába érvelt az ügyved azzal, hogy a „judex in obscuris sententiam ferre nequit,
et juxta omnium sententiam praestat decem nocentes absolvere quam imum innocen¬
tem condemnare prologi Titt. 10-0 nem lehetven a birönak homälyos dologban itiletet
tenni, s tanäcsosabb leven tiz ärtalmasokot elbocsätani, mint egy ärtatlant elveszteni,
megtiltvän az Isten a hatodik parancsolatban non occides, nem szabad ölni.” 1795-ben
Kazinczy Ferenc is hiäba ervelt hasonlökeppen vedöiratäban: „Libertas! sanctum nomen!
inquit ille, quod in tantis labiis profanatur! omni carior auro! caro tamen pretio redem¬
ta, si vel unius innocentis vita veneas!””” (Szabadsäg! mondta 6 [märmint Rousseau],
szent nevezet! melyet oly sok száj profanál! minden aranynál drágább! mégis drága árat
fizetünk érte, ha akár egyetlen ártatlan életébe kerülsz!) Halálra ítélték, igaz, aztán 2387
napi börtönnel megúszta. Halálra ítélték a zetelaki boszorkányt is - miután testén meg¬
találták a boszorkányjegyet és a vízpróba során a felszínen maradt -; először máglyára,
de aztán lefejezésre enyhítették az ítéletet, és csak utána írták elő a tetem elégetését.
Meg is kínozták, de a kivégzés elmaradt, mert a gubernium közbelépett." Nem ismer¬
1 A magyar jakobinusok iratai II. Szerk. Benda Kálmán. Budapest: Akadémiai, 1952, 349.
28Madame de Staël: De l'Allemagne Il. Paris: Flammarion, [é.n.], 219.
1 A magyarországi boszorkányság forrásai III. Szerk. Kiss Andras - Pal-Antal Sandor. Budapest:
Balassi, 2002, 728-748.
47