Page 47 [47]
OCR
hogy a rendeletet fordítsák le latinra és a ,maga idejében" illesszék be a büntető tör vénykönyvbe, de addig is irányként szolgáljon valamennyi törvényhatóság számára." Ezek után a derék törökszentmiklósi plébános könyve 1767-ben ugyan viszonylag hosszan ecseteli az ördögszövetséggel előidézhető mutatványokat, a rontások különböző nemeit, valamint azt, hogy a boszorkányok ,gyülekezeteket tartanak, melyekben bika vagy bak képében imádják az ördögöt, de immár hiába idézte fel Mózes halált kirovó törvényeit, a babonaságért már csak túlvilági büntetést helyezhetett kilátásba: , lávul legyenek azért az ilyenek minden keresztény lélektül, kinek jobb itt mindenémű kínokat, nyavalyákat és ellenkezéseket szenvedni, mintsem a minden szeretetre méltó jó Istent bántani és örök tűzre vettetni."" Ezt a könyvet még 1771-ben, majd 1796-ban is kiadták. De Ausztriában még 1769-ben megjelent egy olyan bírósági használatra készült mű, amely a klasszikus boszorkányüldözés szellemét éltette, és azt fejtegette, miként kell a boszorkányjegyet megtalálni a kopaszra nyírandó boszorkányokon.? Schenker jelezte is, hogy Mária lerézia büntetőtörvény-rendelete milyen jótékony hatásúnak bizonyult. Igaz a boszorkányhívő , bigottak égbekiáltó elnyomásnak?" tartották, miközben „a legbotränyosabb boszorkányhistóriákat" terjesztették. Példa erre a zetelaki boszorkányper. 1766-ban, nem sokkal - néhány hónappal - annak előtte, hogy Erdélyben is életbe lépett a boszorkányságra vonatkozó uralkodói rendelet, Udvarhelyszéken perbe fogták Kádár Mihályné Geréb Zsuzsannát, aki Zetelakán tevékenykedett: rontással fenyegetőzött, de főleg gyógyított, olykor sikeresebben, mint az orvos. Viszont akadt, akit macska képében gyötört meg, más barna kancán látta, akadt, akinek álmában fogta le a lábát, és természetesen volt olyan, aki gyermeke halálával vádolta. Hiába tett sok jót, a közhiedelem szerint, aki jót tehet, tehet rosszat is. Ha valami rossz bekövetkezik, már kész a gyanú és a vád, nem is beszélve arról, hogy aki hatalmát érzi, él is vele, ront, és ez valóságos rontás annak, aki hisz a rontásban, hisz az ónöntés, a rostavetés, a babvetés és egyéb praktikák hatásában. Hiszen ezt olykor visszaigazolja az élet, például az, hogy a zetelaki vádlott olykor eltalálta, merre kószál az elveszettnek hitt jószág. Védőügyvédje, amikor védence nevében szólt, ügyesen ötvözte a felvilágosodás világszemléletét a fehér mágiáéval: ,...boszorkánysággal, bűbájos ördögi mesterséggel természet ellen való dolgokat, és gyógyításokot nem míveltem, mivel ha Istentől adatott tudománnyal, imádsággal sokakot segélettem, szentelt gyertyának füstivel füstöltem, az nem ördögi tudomány és boszorkányság által ment véghez. Annál is inkább, , minthogy pedig a boszorkányság nem egyéb, hanem ördöggel való oly szövetség, mellyel ördög munkálkodásával embernek és baromnak természet ellen árthasson, és természet ellen való dolgokat cselekedhessék, igaz értelme-e lévén azon véteknek, mellyel vádoltatom, teológusok, filozófusok, és juristák értelme szerént kelletik" a vádlónak , megmutatni". MOL, B2 Erdélyi Kancellária, általános iratok 1766: 494. 5 Nagy Ferentz: Az egy igaz és boldogító hitnek elei. Eger: Püspöki Oskola. 1767, 131-132. 16 Hans-Jürgen Wolf: Hexenwahn. Dornstadt: Historia, 1990, 216. 46
