Page 47 [47]
hogy a rendeletet fordítsák le latinra és a ,maga idejében" illesszék be a büntető tör
vénykönyvbe, de addig is irányként szolgáljon valamennyi törvényhatóság számára."
Ezek után a derék törökszentmiklósi plébános könyve 1767-ben ugyan viszonylag
hosszan ecseteli az ördögszövetséggel előidézhető mutatványokat, a rontások különbö¬
ző nemeit, valamint azt, hogy a boszorkányok ,gyülekezeteket tartanak, melyekben
bika vagy bak képében imádják az ördögöt, de immár hiába idézte fel Mózes halált
kirovó törvényeit, a babonaságért már csak túlvilági büntetést helyezhetett kilátásba:
, lávul legyenek azért az ilyenek minden keresztény lélektül, kinek jobb itt mindenémű
kínokat, nyavalyákat és ellenkezéseket szenvedni, mintsem a minden szeretetre méltó
jó Istent bántani és örök tűzre vettetni."" Ezt a könyvet még 1771-ben, majd 1796-ban
is kiadták. De Ausztriában még 1769-ben megjelent egy olyan bírósági használatra ké¬
szült mű, amely a klasszikus boszorkányüldözés szellemét éltette, és azt fejtegette, mi¬
ként kell a boszorkányjegyet megtalálni a kopaszra nyírandó boszorkányokon.? Schen¬
ker jelezte is, hogy Mária lerézia büntetőtörvény-rendelete milyen jótékony hatásúnak
bizonyult. Igaz a boszorkányhívő , bigottak égbekiáltó elnyomásnak?" tartották, miköz¬
ben „a legbotränyosabb boszorkányhistóriákat" terjesztették. Példa erre a zetelaki bo¬
szorkányper.
1766-ban, nem sokkal - néhány hónappal - annak előtte, hogy Erdélyben is életbe
lépett a boszorkányságra vonatkozó uralkodói rendelet, Udvarhelyszéken perbe fogták
Kádár Mihályné Geréb Zsuzsannát, aki Zetelakán tevékenykedett: rontással fenyege¬
tőzött, de főleg gyógyított, olykor sikeresebben, mint az orvos. Viszont akadt, akit
macska képében gyötört meg, más barna kancán látta, akadt, akinek álmában fogta
le a lábát, és természetesen volt olyan, aki gyermeke halálával vádolta. Hiába tett sok
jót, a közhiedelem szerint, aki jót tehet, tehet rosszat is. Ha valami rossz bekövetkezik,
már kész a gyanú és a vád, nem is beszélve arról, hogy aki hatalmát érzi, él is vele, ront,
és ez valóságos rontás annak, aki hisz a rontásban, hisz az ónöntés, a rostavetés, a bab¬
vetés és egyéb praktikák hatásában. Hiszen ezt olykor visszaigazolja az élet, például az,
hogy a zetelaki vádlott olykor eltalálta, merre kószál az elveszettnek hitt jószág. Védő¬
ügyvédje, amikor védence nevében szólt, ügyesen ötvözte a felvilágosodás világszemlé¬
letét a fehér mágiáéval: ,...boszorkánysággal, bűbájos ördögi mesterséggel természet
ellen való dolgokat, és gyógyításokot nem míveltem, mivel ha Istentől adatott tudo¬
mánnyal, imádsággal sokakot segélettem, szentelt gyertyának füstivel füstöltem, az nem
ördögi tudomány és boszorkányság által ment véghez. Annál is inkább, , minthogy
pedig a boszorkányság nem egyéb, hanem ördöggel való oly szövetség, mellyel ördög
munkálkodásával embernek és baromnak természet ellen árthasson, és természet ellen
való dolgokat cselekedhessék, igaz értelme-e lévén azon véteknek, mellyel vádoltatom,
teológusok, filozófusok, és juristák értelme szerént kelletik" a vádlónak , megmutatni".
MOL, B2 Erdélyi Kancellária, általános iratok 1766: 494.
5 Nagy Ferentz: Az egy igaz és boldogító hitnek elei. Eger: Püspöki Oskola. 1767, 131-132.
16 Hans-Jürgen Wolf: Hexenwahn. Dornstadt: Historia, 1990, 216.
46