Oldal 43 [43]
OCR
tól örökölték a vámpírhiedelmet"." Ha ezt nem is, a boszorkányhit alakulásába már belejátszott a magyarokkal való együttélés, legalábbis a szó - boszorkány - a román nyelvben is meghonosodott. A boszorkányból lett a bosorcaie főnév, és Moldvában már ige: a bosurca, bosoarce = megigéz, masként: a strigoia. A borsocos vagy borsicos pedig olyan rossz embert jelent, akit valami rendhagyó fizikai vonás tesz jellegzetessé, például vörös haj vagy hat ujj."5 Akadnak olyan ráolvasások, amelyekben a busurca mint ige, annyit jelent: 'felbdszit’.' És olykor úgy nekibőszültek, hogy vízpróbának vetették alá a boszorkánygyanús felebarátot, akit azonban strigoinak neveztek. 1760-ban Mezőrücsön „mondä a Török Iuga Gligornak miert szöktetnel engemet a vízbe, hiszen én nem vagyok sztrigoj"."" A 18. század elején Dimitrie Cantemir, emigráns moldvai vajda arról tájékoztatott, hogy Erdélyben, ha kisgyermekek ok nélkül halnak meg, a boszorkánygyanúsakat vízpróbának vetik alá. Máramarosban még 1874-ben is előfordult az ilyesmi."5 Igaz, egyelőre arról nem tudni, hogy a román falvak világában élő embert is kivégeztek volna, bár a fenti eset már valami ilyesmire utal. A szokások eltértek egymástól. A múlt században volt példa arra, hogy Biharban az olyan kuruzsló strigoaiát, mármint nőt, aki a tehenek tejét vagy életerejét (manó) elszívta, megvertek, aztán átadtak a csendöröknek.'” Moldvában arra volt példa, hogy egy pásztor, mikor meglátta, hogy valaki a szekér alá bújva, távolból feji az ő juhait, a tejet elszívó kuruzsló helyett saját subäját botozta meg, viszont a kuruzsló jajgatott, aztán nemsokára bele is halt a verésbe. Általában féltek az ártó emberektől, úgy vélték, a gonosz szellemekkel állnak kapcsolatban, de bajban hozzájuk fordultak. Az Érchegységben ezek a boszorkányok (loajnicd), miután megkenték magukat valami kenőccsel, elmentek harcolni egy tóhoz, hogy megszerezzék maguknak a föld életerejét. Ugyanakkor az olyan strigoitól, aki halála után mint rossz szellem ártott, rettegtek, sőt úgy vélték, hogy az ördög és Isten is fél tőle, ezért csak holtában végezték ki. A halott tehát veszélyesebb, mint az élő. Ezért feltételezhető, hogy úgy gondolták, ha éltében ölnek meg egy strigoit, az holtában még nagyobb bosszút áll. Sőt úgy látszik, az ördögtől még kevésbé féltek, mint az élő strigoitól, Johann Caspar Steube: Briefe über das Banat. Eisenach: Wittekindt, 1793, 70. 5 Valeriu Bälteanu: Terminologia magicä populard romäneascä. Bucuresti: Paideia, 2000, 51., 135., 143. Noemi Bomher: Cartea descdntecelor. Iasi: Corson, 1999, 128. 197 Frdélyi Magyar Sz6térténeti Tar XII. Szerk.: Szabo T. Attila - Kösa Ferenc. Kolozsvär - Budapest: Erdélyi Múzeum-Egyesület —- Akadémiai, 2005. http://mek.oszk.hu/08300/08370/pdf/ emszt_12_04.pdf (2015-02-06). 8 Artur Gorovei: Folclor si folcloristicd. Chisinau: Hyperion, 1990, 114. Gheorghe Pavelescu: Mana in folclorul romdnesc. Contributii pentru cunoasterea magicului. Sibiu, 1944, 65. 20 Gheorghe Pavelescu: Cercetéiri asupra magiei la Romanii din Muntii Apuseni. Bucuresti: Institutul social roman - Institutul de cercetäri sociale al Romäniei, 1945, 74-76. 20! Pavelescu: Mana, 1944, 83., 89. 42
