Oldal 33 [33]
OCR
kat, az utóbbiak pedig azon spekuláltak, hogy vajon milyen kémiai és fizikai folyamatok biztosítják ezt a jelenséget." A felvilágosodásnak jól jöttek a mi vámpírjaink, kellettek a fény kultuszához. Sötét nélkül nincs fény, a nyugati civilizáció önimádatához kell a barbár kelet."? E keleti lények nyugati kultusza erősítette a nyugati fölénytudatot. A wernigerodei főiskola tanára például úgy nyilatkozott, hogy a mi vérszívóinknak ,a történelemben, és még inkább az itteniben, valamint a többi evangélikus tartományban semmi nyomát sem?" lelte, legfeljebb a korábbi idők csámcsogó halottai emlékeztet ték rájuk. (Úgy látszik, nem ismerte az 1720-30-as évek idevágó irodalmát.) De abban mélyen igaza lehetett, hogy ,a babonás ember nagyon fél a kísértetektől, és mégis szívesen hall róluk. Még a föld legmélyebb üregeiben is kutakodik utánuk." Nálunk pedig Rácz Sámuel egészségügyi kézikönyvében a vámpírból valamiféle Faust lett, mert ,azt tartják, hogy régentén volt egy Vampirus nevű férfi, aki a Cacodaemonnal arra az alkura lépett, hogy őtet holta után segítse a temetőből kijárni és az élő embereknek véreket kiszopni". És ráadásul más is köthet a Gonosszal ilyen alkut. Ebből lett a Dracula, kultusza a nyugati civilizáció patológiája... Nem véletlen, hogy orvosok léptek fel legradikálisabban a vámpírmánia ellen. Orvosok fellépése a vámpírok ellen Érdekes, hogy a bécsi kormányzat viszonylag későn lépett fel a vámpírmánia ellen. Az olmützi püspökségben megesett vámpírkivégzésekről szóló hírek 1753-ban nagy megrökönyödést keltettek az udvarban, annál is inkább, mert a nagy ellenség, II. Frigyes már 1740-ben élcelődött a sziléziai vámpírhiedelmeken." A vámpírellenes bécsi fellépéshez kívülről, Hollandiából jött tekintélyre volt szükség, Gerard van Swietenre. Szava sokat nyomott a latban, nemcsak azért, mert Mária Terézia háziorvosa volt, hanem egyik legjelentősebb tanácsadója is lett, átszervezte a birodalom egészségügyét, ő ällitotta fel a nagyszombati egyetem orvosi karát, beleszólt a cenzúra irányításába, s döntő szerepet játszott a szociális ügyek szabályozásában is. 1755-ben a vámpírokról írt egy francia nyelvű értekezést, amely bár 1756-ban olaszul megjelent, németül csak 1768-ban látott napvilágot - a Monarchia határain kívül, Augsburgban -, egy kísértetűző érteKi Magyar: Orvosi vita. Századok, 1999, 1257. 42 Thomas M. Bohn: Vampirismus in Österreich und Preußen. Von der Entdeckung einer Seuche zum Narrativ der Gegenkolonisation. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas, 2008. 56. k. 2. sz. 161-177. http://www.jstor.org/stable/41052051. (2015-03-19) '8 Heinrich Carl Schütze: Vernunft und schriftmäßige Abhandlung der Aberglauben. Wernigerode: Joh. Ge. Struck, 1757, 62., 69. M Rácz Sámuel: A borbélyi tanításoknak második darabja. Pest, 1794, 145. 45 Klaus Hamberger: Mortuus non mordet. Dokumente zum Vampirismus 1689-1791. Wien: Turia und Kant, 1992, 21., 83. 32
