Oldal 31 [31]
OCR
lezné, hogy valóban lenne valami igaz a vámpírizmusban. Dom Calmet is ezt tette, és miután pap volt, Voltaire őt még élesebben kiszerkesztette. Voltaire-rel a babonakritikában ugyanis paradigmaváltás következett be. A teológiai érvelést felváltotta a gúny, amely a teológiát sem kímélte. Sőt, Voltaire a csoda-hitet egyenesen Isten megsértésének tartotta. Ugyanakkor az ész mindenhatóságát ő maga is kétségbe vonta: „Oh, ember! Ez az Isten azért adott értelmet, hogy jól viseld magad, és nem azért, hogy az Altala teremtett dolgok lényegébe behatoljal.”!”’ Kétségtelen, Calmet előadásmódja körülményes volt. Csakhogy Calmetnek, a bencés teológusnak óvatosan kellett eljárnia, elő kellett adnia a teológiai nézeteket és a demonológiával is szembe kellett néznie. Ennek művelői a mi balkáni és hazai vámpírjaink német rokonainak működését az ördög művének tudták be. E felmenő rokonok a csámcsogó halottak, olyanok, akiknek a sírjából a sertés csámcsogásához hasonló hangok hallatszanak." A tovább élő halott ugyanis a halotti leplet rágja szét — a hiedelem és a kihantolás során tapasztaltak szerint. Egy 1678-as lipcsei értekezés szerint maga a sátán bújik bele az emberi testbe, és az csámcsog. A helyzet iróniája, hogy már 1660-ban megjelent az a mű, amely a csámcsogást az ördög által keltett illúziónak nevezte, és azt is fejtegette, hogy pestis idején az ördög hatalma erősödik, viszont azt a hiedelmet, hogy a csámcsogó halott nemsokára magával viszi rokonait és barátait, egyszerűen babonának nevezte, és megvetéssel nyilatkozott a védekező szokásról, amelynek során a tetemet kihantolták, fejét levágták, szájába göröngyöt vagy pénzt tettek." Aztán az 1725-ös disszertáció a hiedelmet már a legyengült emberek kényszerképzeteként jellemezte, és a csámcsogásszerű hangokat kémiai folyamatok eredményének tudta be.P! Ugyanakkor nem sokkal később, a 18. század derekán - moldvai, német és franciaországi tapasztalatok alapján - többen is felvetették annak a valószínűségét, hogy tetszhalottakat temettek el, és ennek tudhatók be a különböző hanghatások."? 1756ban erre gondolt az egyik brassói naplóíró is, amikor a román külvárosban kiásták egy asszony tetemét, amely még véres volt, és a lepel is szét volt tépve." A mi vámpírjaink e csámcsogó halottak agresszív változatai. A 18. századi kortársak mintha elfelejtették volna a hajdani európai vérszívókat (sanguisuga). Márpedig a vérivásnak a német világban még járta a divatja — egészen a 19. század derekáig. 1755ben Drezdában kivégzett, főleg lefejezett ember vérének fogyasztásával kúrálták az epi27 Voltaire: Dictionnaire philosophique. Paris: Flammarion, €. n. 2005, 16. B8 Paul Barber: Vampires, Burial, and Death. New Haven - London: Yale University Press, 1988, 42. ”° Magyar Laszlo Andras: Masticatio Mortuorum. A csémcsog6 holtak. Kharon, 2002, 6/1-2. sz. 65. 80 Christian Friedrich Garmann: De miraculis mortuorum. Lipsia: Impensis Christiani Kirchneri, Chemnitii, Typis Joh. Gabr. Güttneri, 1660, 27-28. (Münchener DigitalisierungsZentrum). 51 Magyar: Masticatio, 2002, 66. 32 Matei Cazacu: Minuni, vedenii si vise premonitorii, in trecutul romdnesc. Bucuresti: Sigma, 2003, 186-188. B3Joseph Teutsch: Auszug aus „Nachlese zu den kurzgefassten Jahrgeschichten von Ungarn und Siebenbürgen.” Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. IV. Brassó, 1903. 468. 30
