zófia, a tapasztalatra alapozott tudomány a fantazmákba vetett hitet meg nem rendi¬
tette, aztán a szatirikus írások is megtették a magukét. A felvilágosodás babonaellenes
propagandáját olyan filozófusok készítették elő, mint Descartes és Spinoza. Míg Des¬
cartes kerüli a szót, a babonát, legfeljebb arról írt, hogy a legbabonásabb dolgokat is
meg kell vizsgálni, és az emberi tökéletlenség a tökéletes Isten létének bizonyítéka - Isten
adta nekünk a fényt, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól" -, Spinoza min¬
den kinyilatkoztatott vallást babonának minősített, az isteni transzcendencia helyett
Isten inmanenciáját írta le, ami miatt panteizmussal és ateizmussal vádolták. Az ördö¬
göt pedig Descartes és Spinoza már szóra sem méltatta. De nemcsak a két nagy filozó¬
fushoz közel álló teológusok készítették elő a felvilágosodás babonakritikáját, hanem
olykor olyanok is, akik semmiféle rokonszenvet nem érezhettek irántuk, viszont való¬
ságos babonagyűjteményeket tettek közzé, mint Jean-Baptiste Thiers. Ő 1679-ben három
hatalmas kötetbe foglalta azokat a hiedelmeket, amelyeket vallásellenesnek tartott. Spa¬
nyolországban az inkvizíció is egyre óvatosabb lett, a világi bíróságok kényszerítették
kemény fellépésre." És ne felejtsük, Európa legnagyobb részén," ahogy nálunk is, a bo¬
szorkányüldözés a világi bíróságok feladata volt." A paranoid mítosz vonzásában és
a kiéletlen szenvedélyek rabjaként nemcsak perverz papok, hanem tisztes családapák is
keresték a boszorkányjegyet a lemeztelenített női test minden rejtekében. A boszor¬
kánysággal vádoltak megkínzása és szenvedései iszonyattal töltötték el a józan bírákat,
lelkészeket és gyóntatókat. A jezsuita Friedrich Spee 1631-ben könyvet tett közzé a kín¬
zások embertelensége ellen, és először majdnem elbocsátották a rendből, de aztán rend¬
társai és főnökei mellé álltak, és a többször is kiadott műnek olyan hatása lett, hogy
Mainzban és más kisebb fejedelemségekben beszüntették a boszorkányégetést. Salazar
de Frías, spanyol inkvizítor elérte, hogy Baszkföldön már 1610-ben megszűnjék a bo¬
szorkányüldözés.9 A század végén viszont a holland Balthasar Bekkernek el kellett
hagynia szülőföldjét, mert kétségbe vonta az ördöggel szövetkező boszorkányok létét.
És mivel a babonák a boszorkányhit köré csoportosultak, a felvilágosodás boszorkány¬
tagadása a babonakritika alapja lett." Első nagy képviselője Thomasius, a német felvi¬
lágosodás atyja, aki ababonát minden erényt nélkülöző istenfélelemnek tartotta, a bo¬
szorkányság, az ördögszövetség bűnét pedig mesének, szerinte a sokat emlegetett bibliai
% Descartes: Discours de la méthode. Paris: Gallimard, 1991, 37., 51.
™ Julio Caro Baroja: Les sorciéres et leur monde. Paris: Gallimard, 1972, 197-198.
8 Malcolm Gaskill: Witchcraft: A Very Short Introduction. Oxford - New York: Oxford University
Press, 2010, 71.
® Stephanus Huszthy: Jurisprudentia practica. II]. Tyrnavia: Collegium Academicum Societatis
Jesu, 1766, 77.
8 Gustav Henningnsen: A boszorkdnyok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció
(1609-1614). Ford. Szuhay-Havas Ervin. Budapest: Kossuth, 1988.
8! Martin Pott: Aufkldrung und Aberglaube. Tübingen: Niemeyer, 1992, 265.