Oldal 22 [22]
OCR
sége elvetette az ördöggel való szövetség és a boszorkányszombat képzetét." A puritán teológus, Nógrádi Mátyás, miközben szűkítette a boszorkányság fogalmát, és egész sor perverz kényszerképzetet és fantazmát elvetett, saját magával is ellentmondásba keveredett - feltehetően angol hatásra. Tagadta ugyanis a boszorkányjegyet — vagyis azt, hogy valamiféle testi rendellenességet vagy bármi olyasmit, amit a boszorkányüldözők annak véltek, az ördöggel való szövetkezés jelének tekintsenek -, ugyanakkor elfogadta az ördöggel való szövetkezés lehetőségét." Így a puritánok, akik harcos babonaellenességükkel a felvilágosodást készítették elő, paradox módon maguk is legitimálták a boszorkänyüldözest - méghozzá éppen a kálvinista Rómában, Debrecenben.? A boszorkányüldözés válságjelenség. Az egyensúlyát vesztett közösség bűnbakot keresett és talált, és ehhez ideológiát, megfelelő hatalmi háttérrel. És tette ezt elsősorban akkor, amikor valamilyen járvány vagy időjárási katasztrófa sújtotta, és ezek kísérőjelenségeként felfordult a politikai világ. Az ördöggel szövetkező boszorkány mítosza az eretnekségek üldözésére szakosodott ideológusok találmánya, a társadalmi feszültségek pedig emberáldozatot követeltek, bűnbakot. És működött még valami morbid vagina-szorongás, a női nemi vágyak kielégíthetetlenségének képzete.” A legzaftosabb történeteket olykor éppen kamaszok adták elő a boszorkányok és az ördög közösüléséről, a bírák pedig árgus szemekkel kerestek a női nemi szerveken is ördögjegyet, a boszorkányság bizonyítékát. 1745-ben például egy Baden-Württemberg tartományi - ma kedves - kis faluban egy hetvenéves nőt lányával együtt többször is megkínoztak, a boszorkányjegyet kivágták a combjából, de azért mielőtt elégették, megfojtották. (Talán ezt elkerülhette volna, ha második férjével, akinek bigámia miatt menekülnie kellett, Magyarországra jön, és szerencséje van.)" Az ilyen undorító horrorjelenetekhez képest valóságos idill lehetett, hogy a természetes mágiát művelő nápolyi Giovanni Battista Porta - a 16. század derekán - társaival rávett egy öregasszonyt, akit azon boszorkányok között tartottak számon, akik éjjelente a csecsemők vérét szívják, hogy megleshessék, amint magát a révületbe ejtő kenőccsel bekeni. Amikor az öregasszony a kenőcs bódító hatására elkábult, alaposan megütlegelték, de hiába, az öregasszony semmit sem érzett, viszont elmesélte, miként repült, miként kelt át a tengereken és hegyeken..." Hiába kételkedtek néhányan még a legkegyetlenebb időkben is az ördöggel szerződő boszorkányok létében, a mágikus világszemlélet addig élt, amíg a mechanikus filo0 Kristóf Ildikó: Boszorkányüldözés a kora újkori Magyarországon: kutatástörténet, eredmények, teendők - 2013-ban. Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Kelet-Európában. Szerk. Klaniczay Gábor - Pócs Éva. Budapest: Balassi, 2014, 31. "1 Makkai László: A középkori magyar hitvilág problematikájához. Ethnographia, 1983, XLIV: 112. ? Kristóf Ildikó: , Ördögi mesterséget nem cselekedtem": a boszorkányüldözés társadalmi és kulturális háttere a kora újkori Debrecenben és Bihar vármegyében. Debrecen: Ethnica, 1998. ® Easlea: Witch Hunting, 243-248. # Lyndal Roper: Witch Craze, Terror and Fantasy in Baroque Germany. New Haven - London: Yale University Press, 2004, 222-227. Giovanni Battista Porta: A mágiáról. Magia naturalis, [1557], 78. 21
