Oldal 21 [21]
OCR
már az elég volt, ha rászólt: , Nyald ki a seggem!" Egyébként miközben Luther , a pápista" babonák ellen harcolt - a misét is babonának tartotta -, sok olyan babonát ápolt, amilyeneket a mi erdélyi parasztjaink is. A protestáns és a katolikus demonológia alapvetően abban tér el egymástól, hogy a katolikusok a 15. században született híres Boszorkánypöröly (Malleus maleficarum) fantazmáit éltették. Ezt a kézikönyvet két domonkos rendi szerzetes dolgozta ki, a rontásról, a rontó boszorkányokról szóló néphiedelmekre is építettek, azokat saját kényszerképzeteikkel párosították és hosszan ecsetelték a boszorkánynak az ördöggel való szövetségét, aztán erre épültek a boszorkányszombaton tartott gyűlésekről, az ott rendezett nemi közösülésekről való elképzelések. A protestánsok viszont az Ószövetség azon helyeire hivatkoztak, amelyek halálbüntetést róttak a varázslókra, jósokra. Nem fogadhatták el a Boszorkánypörölyben is megjelenített incubusok és succubusok, azaz éjszakai nemi közösülésre szakosodott férfi és női szellemek létét, hiszen a Biblia ilyenekről nem tud. Ám miközben a protestánsok és a katolikusok egymást babonásnak nevezték, ,Saját babonáik kultiválásában versenyeztek egymässal”.° De azért tanultak is a másiktól: akadt olyan puritán prédikátor, aki a megszállott kamaszlányból úgy űzte ki az ördögöt, hogy az orrába ecetet töltött, és közben a nézők a Te Deumot és a Mi Atydnkat énekelték.§-Az már az idők változását jelzi, hogy Nagy Péter cár jót nevetett, amikor megmutatták neki azt a bizonyos Luther-féle tintafoltot. A fordulatot a puritán forradalom készítette elő. Az imádság mellett megjelent az a munka, amely kivezetett a mágia világából, mert a csodák és varázslatok helyett az ember az élet nehézségeit önmagára hagyatkozva, ám imádkozva, munkával és a hatékony munkát biztosító technikai újításokkal akarta megoldani." Csakhogy a reformáció tagadta a szenteket, betiltotta a szentek tiszteletét és segítségül hívását, és ezzel a vallás már nem biztosított védelmet a rontás ellen. Maradt a pör és az égetés. Hiába akarták a félelmet azzal el oszlatni, hogy a sátán nem egyenrangú Istennel, csak az Ő eszköze, akaratlanul is Őt szolgálja, amikor kísért, ám az erős ellenáll. A boszorkányüldözést az angol puritánok nem radikalizálták, annak ellenére, hogy akadtak közöttük, akik a boszorkányok ellen radikális nézeteket vallottak. Igaz, Angliában nem dívott olyan általánosan az ördöggel való szövetkezés hiedelme, mint a kontinensen. Elsősorban rontás miatt vádolták a kellemetlennek tartott szomszédot, a közösség terhére váló öreget vagy intrikust, vagy egyszerűen csak le akartak számolni valakivel.? A magyar református teológusok több6 Robert Muchembled: Une histoire du diable. Paris: Editions du Seuil, 2000, 154. % Hugh R. Trevor-Roper: Der europäische Hexenwahn des 16. und 17. Jahrhundert. Die Hexen der Neuzeit. Szerk. Claudia Honegger. (Studien zur Sozialgeschichte e. kulturellen Deutungsmusters.) Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1978, 204. 6 P. G. Maxwell-Stuart: Rational superstition: the writings of Protestant demonologists. Religion and superstition in Reformation Europe. Szerk. Helen Parisch - William G. Naphy. Manchester — New York: Manchester University Press — Palgrave, 2002, 170-184. ® Keith Thomas: Religion and the Decline of Magic. New York: Scribner, 1971, 278. ® Thomas: Religion, 497-500. 20
