Seite 20 [20]
kellene". Véleménye hasonlít a mai szakavatott meghatározáshoz, mely szerint a ba¬
bona ,a dolgokban és a dolgok mögött rejtett, racionálisan nem megalapozott, névte¬
len vagy megszemélyesített erőket vél"? Mindennek forrása: a félelem. Nincs is olyan
babonáról szóló eszmefuttatás, amely ezt ne emelné ki. Az Enciklopédia szerzője is ezt
tette - az angol puritán babona-szemlélet nyomán. , A vallásos ember - írta egy harcos
puritán - imádja Istent, a babonás fél tőle, Religio Deum colit, superstitio violat.” (Tehat:
,a vallás Istent imádja, a babona megsérti.”)
Babonaság és boszorkányság
A puritanizmus a felvilágosodást megelőző forradalmi jelenség. Isten akaratának tudta
be a földi lét javítását, azt vallva, hogy az embernek meg kell értenie Isten szándékát és
együtt kell működnie vele." Tehát - értelmezi Makkai László - „az ember szabadsäga
a természeti és társadalmi törvénnyel egybeeső cselekvésben áll. Mert mi is történt?
,A vallásos gondolkozás - idézzük Makkai Lászlót -— a természet és a társadalom moz¬
gását évezredeken át a jó és a rossz, Isten és sátán mechanisztikus ellentétében drama¬
tizálta, s az embert e két antagonisztikus erő ütközőpontján tehetetlenül szenvedő, hol
egyik, hol másik hatalom által elragadott áldozatnak tekintette. A kálvini reformáció,
s még inkább annak puritán továbbfejlesztése az egyedül valóságosan cselekvő Istenről
szóló tanítással a sátánt szubjektivizálta, kimondatlanul is az emberi gyöngeséggel, pon¬
tosabban a gyöngeséget (teológiai nyelven az eredendő bűnt, azaz a jóra való képtelen¬
séget) szülő tudatlansággal azonosította, s ezzel a sátán helyett az embert tette az Isten¬
nek immár nem antagonisztikus ellentétpárjává. A sátán elleni harc így lényegében
a tudatlanság elleni harc; a puritán gyakorlatban az alaptalan félelmek felszínre hozása,
leleplezése és legyőzése, a pszichoanalízis ősformája."? Viszont a boszorkányság Isten
elleni véteknek minősült, amiért halál járt. Mégis, a puritanizmus hatalmas fordulat
a reformáción belül is. Gondoljunk Lutherre. Az csak legenda, hogy tintatartóját hoz¬
závágta volna az ördöghöz; az újra és újra felfrissitett tintafolt pedig azóta is turisztikai
látványosság. De az már nem legenda, hogy valóban hitt az ördögben, igaz, nem úgy
képzelte el, ahogy a templomok falképein látható, hanem szellemnek tartotta, akit vele
szemben is a bűnös örömre törő vágy vezet."! Ezért védekezésképpen nemcsak Krisztus
kegyelmébe ajánlotta magát, hanem azt javasolta tanítványainak, hogy ha közeledik
az ördög, akkor hátat fordítva neki, bűzét bűzzel kell elhajtani. Előfordult, hogy neki
58 OSZKK, Ouart. Hung. 4095/I. Jankovich Miklós tudományos értekezései, 266.
5 Dieter Harmening: Wörterbuch des Aberglaubens. Stuttgart: Reclam, 2009, 21.
6 [Henry Hammond]: Of Superstition. Oxford: Henry Hall, 1645, 5.
6! Christopher Hill: The Century of Revolution 1603-1714. Edinburgh: T. Nelson, 1961, 168.
62 Makkai László - Hankiss Elemér: Anglia az újkor küszöbén. Budapest: Gondolat, 1965, 123.
6 Richard Friedenthal: Luther élete és kora. Budapest: Gondolat, 1973, 356.
& Erich Klingner: Luther und der deutsche Volksaberglaube. Berlin: Mayer & Müller, 1912, 39.
19