Oldal 19 [19]
OCR
úgy tetszik, elegendő."" Rousseau regényének hőse, Julie, amikor nem szerelméhez, SaintPreux-höz megy férjhez, hanem a tisztes és becsületes Wolmar báróhoz, alárendeli magát az általános akaratnak, az erény áldozata lesz, és bár tisztes családi életet él, abban a reményben távozik az életből, hogy egykori szerelmével majd az örökkévalóságban egyesül. Ez a feltámadáshit átstilizálása. A klasszikus keresztény feltámadáshit a következő: , Lelkünk ugyanis halhatatlan s valaha meg fog jelenni az élő Isten színe előtt, ki a jóknak jutalmazója, a gonoszoknak büntetője; sőt testünk is religiónk tanítása szerint egy senkitől nem ismert nap reggelén a hatalmas szavára második s dicsőbb kiadásban meg fog jelenni, fel fog támadni." Gegő Elek, a csíksomlyói születésű népszerű ferences hitszónok írta ezt a maga népkönyvében, amelyben előadott egy kis történetet egy varázslónő leleplezéséről, a jövendőmondót Bunkónénak nevezte el, a lélek hazajárását pedig käpräzatnak minösitette.” A babona a felvilágosodás eszmevilágában azt a szerepet játszotta, mint az általa elítélt vallásos szemléletben az ördög. A felvilágosodás babonaképzete - éppen ördögpótló jellege miatt - már-már transzcendens jelleget öltött, ugyanakkor a maga konkrétságában mindenütt jelen volt - kinek-kinek a maga mértéke szerint. A francia felvilágosodás babonaszemlélete alighanem a legösszetettebb, részben Rousseau eredetisége, részben minden más felvilágosodásnál militánsabb jellege miatt. És mintegy minden addigi babona-irodalom szintéziseként jelent meg. Az Enciklobédia babonacikkének szerzője, Louis de Jaucourt célzatosan Aulus Gelliust idézte: Religentem esse oportet, religiousum nefas, tehät „valläsosnak kell lenni, nem babonäsnak”. Csakhogy a religiosus valläsosat is jelent, nem is beszelve arröl, hogy Vergiliusnäl a superstitio helyett religio, tehát a babona helyett vallás is állhatna." E két szó tartalma később fokozatosan elvált egymástól. Plutarkhosz már arra figyelmeztetett, hogy azok, akik menekülni akarnak a babonától, végül , merev ateizmusba esnek", holott a kettő: a babona és az ateizmus között van az igazi vallás." És miután a kereszténység a babonát az ördög, a démon művének tartotta, a superstitio (superstes — maradvány) pogány maradványként jelent meg a köztudatban, tehát mint a normaként szolgáló kereszténységtől való eltérés. Ennek felel meg a német Aberglaube, azaz: máshit. És ebből, még inkább a latin dekódolásából (super — fenn; sto, stare — áll) kiindulva Jankovich Miklós, a neves műgyűjtő és történész oda jutott, hogy ,felhitelnek (Superstitiónak) nevezem a hitvallásban feleslegvaló hitet, a törvény és szükség felett lévő buzgóságot, az oly balvélekedéseket, mellyel valaki többet hisz, mintsem vallásának törvényeképpen hinni és tulajdonítani 5 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (OSZKK), Quart. Hung. 3393. A Babonasägnak Mivolta, annak igaz Religyiötöl valö Különböztetese, Felosztäsa, Eredete, Elterjedese, ’s a’ t: avagy Annak Törtenetei, 62. 55 Quart. Hung. 2977. Gegö Elek Nicephor: Nepoktatö. Új esztendei ajándék a köznép számára. Pozsony, 1839, 8., 22., 23. 56 Dieter Harmening: Superstitio. Uberlieferungs- und theoriegeschichtliche Untersuchungen zur kirchlich-theologischen Aberglaubensliteratur des Mittelalters. Berlin: E. Schmidt, 1979, 16. 57 Plutarco [Plutarkhhosz]: Il fato e la superstizione. Roma: Tascabili Economici Newton, 1993, 93. 18
