Oldal 18 [18]
OCR
miként szeretni kell és szolgálni kell a Legfelsőbb Lényt, az ő kultuszát oly gyakran megbecstelenítő babonák és fanatizmus ellenére."! Az ideális törvényhozás olyan nép körében valósítható meg, mely nép még , nem hordta a törvények igáját, nincsenek jól meggyökeresedett szokásai és babonái;? más szóval előítéletei, amelyek Julie című regényében a földi boldogságot a két szerelmes között lehetetlenné tették. A Lengyelországnak és Korzikának tett reformjavaslataiban is csak előítéletekről van szó, amelyeket a korzikaiak - közelebb lévén a természethez - már másoktól vettek át. Rousseau még Locke ama nézetét is babonának, előítéletnek, tévesnek tartotta, hogy először az elmét kell csiszolni, aztán a testet fejleszteni. Téves szerinte az a nézet is, mely szerint az emberek, még a filozófusok is hajdani dajkáik meséi miatt félnek; csak a tapasztalat segít. És segít az eredmény, mert A falusi jós című zenés pasztoráljában a jós a két szerelmest, akiknek a viszonya megromlott, emberismeretével hozza egymáshoz közel, miközben varázspálcájával bűvészkedik, és azt játssza meg, hogy gonosz rontástól (cruel maléfice) szabadította meg őket. De tudta komolyabbra is fordítani a szót, amikor Voltaire-t és Holbachot támadta. Gondolatmenetét babonairtó munkájában lelkesen idézte egy 19. század eleji magyar katolikus pap, annak érzékeltetésre, hová vezet a filozófusok „rendetlen nyomozni vägyäsa”: „»Öjjätok, mond [Rousseau], magatokat azoktöl, kik azzal a felkendett ürüggyel, hogy nékiek a természet titkait felfedezik, az ember szívébe komor s zavaros tanításokat plántálnak, melyekben a kétségnek álorcája alatt, többet akarnak meghatározni, mint az ő ellenzőik merészelnek. Fellengező tekintetet vesznek fel, mintha csak magok volnának megvilágosodtak, az igazságot mindeneknél inkább szeretnék s diktátori büszkeséggel erőltetnek hatalmas mondásaiknak elfogadására. Azt erősítik, hogy a dolgoknak igaz okai helyett olyas tudományi alkotványokkal ámíttatunk, melyet senki sem ért, csak babonások koholhattak önnön fejekből, de ugyan azáltal, hogy mindent, ami az ember előtt tiszteletes és szent, felforgatnak s lábbal tapodják, megfosztják a szerencsétleneket ínségekben egyetlen egy vigasztalásoktól, lerontják egyetemben azt az egyetlen egy gátot, mely a gazdagok s hatalmasok rendetlen indulatit határok között tartotta. Kiragadják a szívekből a mardosásokat, a gonoszságnak büntetéseit s a szép erkölcsnek reménységeit, s mégis mindezekkel az emberi nem jóltévőinek akarnak neveztetni, Soha sem lehet, mondnak, ártalmas az igazság az embernek: ezt én örömest megengedem, de éppen ez mutatja meg nekem, hogy amit ők tanítanak, nem igazság.x Ez a józan filozófiának, úgy mint a babonaság ellen való hat hatós eszköznek ajánlására s mellékesleg a hamis bölcseknek észbeli dölfösködések ellen 51 JeanJacgues Rousseau: Discours sur Vorigine et les fondements de Vinégalité barmi les hommes. 90. http://classiques.ugac.ca/classiques/Rousseau_jj/discours_sciences_arts/discours_sc_arts.html (2015-01-03) 52 Jean-Jacques Rousseau: Du contrat social ou Principes du droit politique. Paris: Union Générale d’Editions, 1963 [1762], 45. http://classiques.uqac.ca/classiques/Rousseau_jj/contrat_social/ contrat_social.html (2015-01-03) 53 Jean-Jacques Rousseau: Emile ou de l’éducation. Paris: Garnier, 1961 [1762], 111., 237. http:// classiques.uqac.ca/classiques/Rousseau_jj/emile/emile.html (2015-01-03) 17
