Oldal 12 [12]
OCR
felé, mint a kétféle egyházi műveltség, márpedig ezeknek a felülrétegződése határozta meg döntően nemcsak az erdélyi népek kulturális arculatát, hanem kulturális viszonyulásukat is" - hangsúlyozta ugyancsak Makkai László." A hiedelemlények útjai egyik kultúrából a másikba olykor fantasztikusnak tűnnek. A mi babona-ankétunkban is feltűnő „zmjeon” (romänul: zmeu, zmeoi = särkäny) eredetileg bolgär-török totemállat, és alighanem román közvetítéssel érkezett hozzánk a Balkdnrol.'* A mesemotivumok is vándoroltak." Az 1770-es években a Havaselvén is évekig tartózkodó Sulzer, maga is a nagyszebeni szabadkőműves páholy tagja, okkal írta: ,A román babonák teljes története valamennyi nemzet babonáinak története lenne. Es ez a szépen hangzó kijelentés talán az egész erdélyi világra még inkább igaz. Annál inkább, mert jó száz év múlva egy skót katonafeleség, aki Erdélyben is megfordult, úgy látta, hogy , sehol sincs ennyi babona ilyen zavarba ejtő változatosságban, mint itt, mintha a démonok, koboldok, boszorkányok, lidércek valamennyi fajtája, akiket Európa többi részéből a tudomány vesszejével kiüldöztek volna, itt, ahegyek védelmében talált volna menedéket, tudván, hogy olyan biztos rejtekhelyre leltek, ahol még dacolhatnak üldözőikkel".?! Ami persze túlzás, ám ugyanezt már 1789-ben is el lehetett volna mondani az erdélyi hiedelemvilágról. De mit láttak - és láthattak - ebből a felvilágosodás írástudói? És mi legyen a megidézett babonákkal? A cél - mint a mese- és olvasáskutatás egyik szakembere írja — nem az, hogy a babonalexikonok anyagát gyarapítsuk, hanem az információk, az elbeszélések elhelyezése saját világuk életteljes összefüggéseiben. Ha tehát az 1789-90-es beszámolókat olvassuk, úgy olvassuk őket, ahogy hajdan a meséket, most pedig mint a felvilágosodás meséit is. A felvilágosodás meséjéről azért beszélhetünk, mert miközben íróik másokról szóltak és magukról is vallottak, saját világukról, egyben egy másik, szinte ismeretlen, de előlük elzárkózó világba is próbáltak betekinteni. És nemcsak 6k.” Hogyan ítélte meg a felvilágosodás, méghozzá annak egy-egy nagy klasszikusa és jellegzetes munkása a babonaságot? A kérdést az is indokolja, hogy a babonákról beszámoló erdélyi papjaink és lelkészeink az ő szellemi rokonaik voltak. Az áttekintés csak váz" Makkai László: Középkori művelődés Erdélyben. Erdély története. I. Szerk. Köpeczi Béla - Makkai László. Budapest: Akadémiai, 1988, 367., 369. 18 Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok. Budapest: Akadémiai, 1989, 67. D Adolf Schullerus: Siebenbürgisches Märchenbuch. Hermannstadt: Honterus, 1930. 2 Franz Joseph Sulzer: Geschichte des transalpinischen Daciens. II. Wien: Graffer, 1781-82, II. 339. “1 E, Gerard: The Land beyond the Forest. I. Edinburgh - London: Blackwood & Sons, 1888, 325-326. ? Rudolf Schenda: Von Mund zu Ohr. Bausteine zu einer Kulturgeschichte volkstümlichen Erzählens in Europa. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1993, 268. ® Hermann Bausinger: Aufklärung und Aberglaube. Deutsche Vierteljahrschoft fiir Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, 1963, 3. sz.; Jacques Revel: Les intellectuels et la culture «populaire» en France (1650-1800) http://www.persee.fr/web/revues/home/prescript/search/?p_p_action=1& (2015-01-27) 11
