Oldal 253 [253]
252 e Eltűnt falusi világok
leményét igazolják: ,,a társadalmi lét föltételezi, hogy képesek vagyunk a saját
múltunk részeként átélni olyan eseményeket is, melyeket a csoport vagy a kö¬
zösség, melyhez tartozunk, sok idővel azelőtt élt át, hogy mi csatlakoztunk
volna hozzá."8 A múlt olyan módon létezik tehát, ahogy az emlékezet fenn¬
tartja, amely a képzelettel fonódik össze, azaz ebben az esetben az emlékezet,
mint archetipikus forma, konstruktív természete válik hangsúlyossá."
(A célom nem egy merev tipológia megalkotása volt, inkább az emlékezet sok¬
féleségének, egyéni és kollektív, tudatos és tudattalan, lélektani és szociokul¬
turális, kognitív és emocionális tartalmainak szemléltetése.)
Bár az egykori visszaemlékezéseket csupán lejegyzett szövegekként olvas¬
hattuk, ezek az élmények struktúrájáról vagy „megeltsegeröl” is eläarulhattak
valamit. Nincs okom kétségbe vonni a pszichológus Endel Tulving és munka¬
társainak azt a megállapítását (amire számos példát láttunk), hogy az epizo¬
dikus emlékezet sajátossága az az érzés, amit mindnyájan ismerünk: , akkor
érezzük ezt, amikor visszagondolunk személyes életünk egy bizonyos pilla¬
natára, és tudatosan felidézünk egy múltbeli eseményt vagy érzést, ugyanúgy,
ahogy akkor átéltük."7"5 Emocionalitást azonban nemcsak a saját élettörténet,
hanem a közösségi múlt akár generációkkal korábbi eseményei is kiválthattak,
és az élményeknek mindkét esetben többféle, egymástól elválaszthatatlan ösz¬
szetevője lehetett: származhatott ez az egykori életvilág esztétizálásából (ismét
a narratívákba szőtt dalokra, anekdotákra, valamint a történetek dramatizá¬
lására utalok) vagy a tapasztalatok nyelvi megformálásából (például a norma¬
tív nyelv számára idegen, durva és fecsegő népnyelv megelevenítéséből), vagy¬
is az elbeszélések megalkotásából, illetve -— mindezek révén — a múlt, a mások¬
kal való együttlét idejének , jelenvalóvá tételéből.""" A narrativitás teremti meg
tehát az egymást kölcsönösen alakító élmények és tapasztalatok kifejezésének
lehetőségét és egyúttal végső alakzatait.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a II. világháborút követő évti¬
zedekben az interjúalanyok sok tekintetben liminális léthelyzetbe kerültek,
és az emlékezés politikai-társadalmi kontextusait a nyílt vagy burkolt fenye¬
getettség, az ellenőrzés és az erőszak különböző formái jellemezték. További
kutatást igényel annak értelmezése, hogy a parasztság önállóságát felszámoló
72 Idézi Olick, J.-Robbins, J. 1999. 30.
74 Patrick Hutton ezt a szóbeli kultúrákra tartja jellemzőnek. Hutton, P. 1993. 17.
75 Idézi Baddeley, A.-Eysenck, M.-Anderson, M. 2015. 186. Hasonlöan ervel Gadamer is: az
elmeny a közvetlenül „megeltet”, mely minden közvetitest megelöz, valamint a belöle
származót, a , közvetlenség maradandó eredményét" egyaránt magába foglalja. Gadamer,
H-G. 2003. 92-93.
72 Vö. Gumbrecht, H. U. 2013. 182-184.