Oldal 251 [251]
250 e Eltűnt falusi világok
Ez a nyilvánosság sok tekintetben a , reprezentatív nyilvánosságra" emlé¬
keztet, amit Jürgen Habermas , státus-ismertetőjelnek" tekint." A szó, a be¬
széd maga is társadalmi viszonylatokat, hierarchiákat fejez ki. Mozsgón a négy¬
oktálos gazda négyszer szólalhatott meg, amíg az egyoktálos csak egyszer,
a családon belüli kommunikációnak ugyancsak szigorú szabályai voltak, vagy
Tiszaigaron az idegenből , beszármazott" asszonytól rossz néven vették, ha
nyilvánosan sokat beszélt." A női és férfi közvéleménynek szegregált szín¬
terei és témái voltak (,,a családokról az emberek nem beszéltek, az az asszo¬
nyok dolga"), és a farsangi és az egyéb mulatságok maszkos alakoskodása¬
it, adramatikus jatékok élénk párbeszédeit olyan szimbolikus kommunikáció¬
nak tekinthetjük, ahol a szabályok megszegésére nyílt lehetőség."
A „bennszülöttek” nezöpontjät keresö antropolögusokat a törteneszeknel
jóval régebben, talán Franz Boas óta foglalkoztatta, megismerhetök-e a mült¬
és jelenbeli tapasztalatok, és ez hogyan függ össze ahagyomány nemzedékről
nemzedékre terjedésével." Nem maradt ez teljesen reflektálatlan a hazai nép¬
rajztudományban sem: idéztem Tárkány Szücs Ernő 1944-es megfigyelését (, az
elődök tapasztalatai társas hagyományokhoz juttatják az utódokat, és ezeknek
az egyének tulajdonába jutásán túl, életükben is érvényre kell jutniuk"), va¬
lamint Ferenczi Imre két évtizeddel későbbi véleményét (a hagyományban
kollektív tapasztalatok" összegződnek, az átadás-átvétel azonban , teremtő
folyamat", melynek során , újraalkotása" valósul meg), ami a hagyományt az
időben egymásra épülő tapasztalatokkal azonosítja, és ez a múlt újfajta meg¬
ismerésének lehetőségét kínálja. A szövegek megítélésem szerint az egykori
életvilág tudássá rögzült, egymással nemritkán konfliktusba kerülő (egyéni)
tapasztalatainak sokaságáról, továbbá a kulturális miliők, akommunikációtól
nem függetleníthető kollektív tapasztalatairól egyaránt tájékoztatnak, még ha
abból a jelen nézőpontja sem zárható ki, illetve a , tapasztalataink története
nem feltétlen rendelkezik az elbeszélés koherencidjaval.”””
A szóbeliség és az írásbeliség egyik legismertebb kutatója, Walter Ong sze¬
rint a szóbeli kultúrákban a tapasztalat a mnemotechnika révén intellektua¬
lizálható (ő azon a véleményen van, ha szavakba öntjük, akkor kis mértékben
72 Habermas, J. 1993. 57.
75 , Otthon elbeszélheti a véleményét, de nyilvános helyen ne mondja. Hogy jön ő hozzá!
Még csak most került a faluba." Néprajzi Múzeum, EA 4089. (Fél Edit gyűjtése.)
"4 Néprajzi Múzeum, EA 2617. (Mezőkövesd, Fél Edit gyűjtése.)
75 Vö. Jeggle, U. 1979. 246.
76 A probléma az, hogy meghatározzuk az objektív világ és az embernek a különféle társadal¬
makban alakot öltő szubjektív világa közötti kapcsolatokat." Idézi Lévi-Strauss, C. 2001. 19.
77 Ankersmit, F. 2000. 180.