Oldal 248 [248]
OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 247 azt a 20. századi Dózsa-utód beszámolója mutatta, a múlt eseményei legfeljebb érvényüket vesztett kuriózumok lehetnek. 1945 után szovjet mintára és a néphagyomány , tervszerű" és teljes körű megismerésének szándékával folytatódó gyűjtések az , egyszerűbb" szövegekre is kiterjedtek, amelyek a szóhagyomány és a kulturális emlékezet egymásra hatására hívják fel a figyelmet. Igaz, akommemoráció szakadatlan folyamata a 19. században kezdődött és a lokális (vagy a falusi) közösségeket is elérte.” 1906-ban hozták haza Vay Ádám hamvait Vajára, és rendeztek emlékünnepséget, majd kiállítást. 1934-ben Tiszaújlakon tartottak , korhű" Rákóczi-felvonulást, ami a múlt vizuális tapasztalatát keltette, egy évvel később Tarcalon emeltek emlékoszlopot Tarcal vezér tiszteletére. 1956-ban a szigetvári ünnepségeken alagutakat kerestek és találtak meg, de ebbe a sorba illeszkednek a tömeges néprajzi gyűjtések, amennyiben a hatalom emlékezetpolitikájának és történelemszemléletének , népi" igazolását célozták. A kommemoráció alakította és konzerválta a lokális hagyományt, és hozzájárult ahhoz, hogy a történelmi szereplők helyi hősökké váltak. Az emlékezet viszont elvesztette , a mémoire egyediségét, különösségét, mélységét. Az emlékezet kanonizálása és tisztelete történetivé teszi a megélt múltat, ám az egyén számára banálissá, üressé lesz: politikai térbe kerül, es a szemelyes aurätöl megfosztva patetikussá válik." Amire a szövegek ugyancsak kitűnő példákat nyújtottak. 109 Erről szintén az adatközlők beszéltek. 710 Assmann, J. 1999. 64. Az idézet Braun R. 1995. 231.
