Oldal 247 [247]
OCR
246 e Eltűnt falusi világok kai népköltészet alkotásai közé sorolható mondákra, amelyek - egyetlen irodalomesztétikai kategorizációt említve — a Northrop Frye-től származó archetipikus cselekményformák vagy fikciós módok (komédia, románc, tragédia, szatíra) szerint jellemezhetők. Ezek a narratív sémák hozták létre a történetek jelentéseit és teremtették meg sajatos hangulatukat, illetve alkotöfolyamatkent és művészi , produktumként" az előadó és a közönség számára a zárt és autonóm műalkotásoktól eltérő esztétikai élményt biztosítottak. A történetekben különféle mitikus és legendás motívumokat figyelhettünk meg (a Szent István által kővé változtatott tatárok, a török zsebéből kinövő diófa, Kossuth sebezhetetlensége), aminek a legismertebb és leghatásosabb magyarázata a hagyományos (, premodern") társadalmak létfelfogását kutató Mircea Eliadétől ered. A neves vallástörténész szerint a nép emlékezete , törtenetietlen”: az esemenyek helyett kategóriák, az egyén helyett archetípusok élnek a képzeletében, vagyis a , történeti személyiség áthasonul mitikus előképévé, az események pedig a mitikus cselekedetek kategóriájává." (Eliade lételméletét a , historizmus" kritikájával és az archaikus tudat apológiájával együtt foglalja ideológiai rendszerbe: az archetipikus világszemlélet és az ahistorikus népi emlékezés a , történelmi események elviselésének módja", és nemcsak az Európán kívüli, hanem , Európa hagyományos paraszti társadalmai is máig makacsul ragaszkodnak történelemellenes felfogásukhoz.")"" Indokolatlan az archaikus lelkiség univerzalizmusának elfogadása, és az idézett szövegek mitikus motívumainak egyéb funkciói is lehettek. A karcsai adatközlő a török mondát a legrégebbi nemzetségek betelepedésével vezeti be, a várépítő Zrínyi Miklós Szigetvár alapítója, a békéscsabai Albert-hegy templomát az „ösapak építették", vagyis ezek a történetek — a nemzeti narratívákkal analóg módon - a lokális közösségek eredetét alkotják meg. Utóbbi egyúttal morális példázat, valamint az ember formájú köveket és a természet más antropomorf elemeit megfejtő mondákhoz hasonlóan, a talált embercsontok magyarázatául szolgal.”” Ezek a narrációk az elbeszélő hagyományba helyezik önmagukat. A bodajki adatközlő a történetet gyermekkorában , egy bácsitól" hallotta, a karcsai az apjától, ő meg a nagyapjától, a békéscsabai egy , régi történetet" ad tovább. Ez a folytonosság a múlt bizonyosságát és a múlttal való kapcsolatot teremti meg, ám hogy az elbeszélések meggyőzővé váljanak, a fikciónak szüksége van a , kitalálásra", a teremtő személyiség invenciójára is." Enélkül, ahogy 76 A szerző 1945-ben kezdte írni tanulmányát, amely 1949-ben jelent meg először. Eliade, M. 2006. 72, 202-205. 707 Kirk, G. 1993. 286-287. 78 Tser, W. 2001. 401-402.
