Page 237 [237]
OCR
236 e Eltűnt falusi világok A hosszú bevezetés a régi nemzetségek eredetének magyarázatával egészül ki, majd az elbeszélő a szabályozás előtti Bodrogközt eleveníti meg, és óriási méretűvé nagyítja. (, Erre meg az egész világ víz, meg az egész világ erdő." , Az egész világ tömlébűl állt. ..") Vagyis a történet térbeli és időbeli horizontját mintha a világ teremtésének mitikus képzete határozná meg." Az eseménysor két fő motívumra épül. A törökök (a tatárok) cselhez folyamodnak, és a , Sári..., Mári gyertek elő" kiáltással próbálják az elrejtőző lakosságot előcsalogatni, amit Szendrey Zsigmond az 1920-as évek elején a török mondák egyik legnépszerűbb és országszerte elterjedt motívumának tekintett. Igaz, a különböző változatokban bármely ellenség: a rácok, a labancok, az osztrákok és az oroszok is előfordultak." A nádasban elpusztuló harcos zsebéből kisarjadó diófa helyi hagyományára egy 19. század közepén készült egyházi jegyzőkönyv utal: , 1840-ben midőn mint lelkész Karcsára hozódtam, mint tradíciót hallottam, hogy a Győri diófája alatt egy Kuruc fekszik." Nem állapítható meg pontosan, hogy talán a kurucok fosztogatásai ihlette mesei motívum mikor alakult át, és lehetett-e ebben szerepe a 19. század végi Rákóczi-kultusznak, a kontamináció azonban ismét a hagyomány változására és újraalkotására utal. A törökök nyelvi szerepeltetése is figyelmet érdemel. Az idős asszony képzeletében a tagolatlan múlt a , negyvennyócas világgal" azonos, amihez a törökök bejövetelét köti. Ezután a megnevezésük hosszú ideig hiányzik, közeledésük ugyanakkor a drámai feszültséget növeli (, olyan háború van, felfele arra, felfele, befele, hogy még erre is fognak gyünni..., de mán, de mán gyün is, mán Borsiba gyünnek, mán Szőllőskén gyünnek. Hova bújjunk, mit csinäljunk?"), majd újbóli azonosításuk azonnal kétértelművé válik (, egyszer asztán gyünnek a törökök, de nem mondták, hogy törökök: a kutyafejű tatárok"). A továbbiakban ez az emotív kifejezés ismétlődik, és csak az epilógusban, a történet lezárulta után tér vissza a , török" elnevezés. Mindez egyéb retorikai elemekkel egészül ki: a dramatikus előadással, az ugyancsak feszültséget teremtő szekvenciákkal, a köznyelvből eltűnt tájszavakkal (ficfák, tömle, kotorca) és más nyelvi archaizmusokkal (például az alany és az állítmány egyeztetésének hiánya: , lovacskái vót"). A narratívában tehát a nyelvi-előadói forma 74 Aron Gurevics szerint az ,,egész vilagfelfogas” a ,hagyomanyos” agrartarsadalomra jellemzö. Gurevics, A. 1974. 130. 3 Szendrey Zs. 1922, Balassa I. 1960. 246-247. §76 Ugyanebben a jegyzőkönyvben megörökített vers szerint a faluban garázdálkodó kurucot a helyiek egy kapával ölték meg. A diófa az ő zsebéből, mint , átkos emlék" nőtt ki. Fél évszázaddal később, 1897-ben Péter Mihály az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című folyóiratban ugyancsak a karcsai , kuruc diófáról" számol be. Balassa I. 1960. 245-247.
