Page 237 [237]
236 e Eltűnt falusi világok
A hosszú bevezetés a régi nemzetségek eredetének magyarázatával egé¬
szül ki, majd az elbeszélő a szabályozás előtti Bodrogközt eleveníti meg, és
óriási méretűvé nagyítja. (, Erre meg az egész világ víz, meg az egész világ
erdő." , Az egész világ tömlébűl állt. ..") Vagyis a történet térbeli és időbeli ho¬
rizontját mintha a világ teremtésének mitikus képzete határozná meg."
Az eseménysor két fő motívumra épül. A törökök (a tatárok) cselhez folya¬
modnak, és a , Sári..., Mári gyertek elő" kiáltással próbálják az elrejtőző la¬
kosságot előcsalogatni, amit Szendrey Zsigmond az 1920-as évek elején a török
mondák egyik legnépszerűbb és országszerte elterjedt motívumának tekintett.
Igaz, a különböző változatokban bármely ellenség: a rácok, a labancok, az oszt¬
rákok és az oroszok is előfordultak."
A nádasban elpusztuló harcos zsebéből kisarjadó diófa helyi hagyományá¬
ra egy 19. század közepén készült egyházi jegyzőkönyv utal: , 1840-ben midőn
mint lelkész Karcsára hozódtam, mint tradíciót hallottam, hogy a Győri dió¬
fája alatt egy Kuruc fekszik." Nem állapítható meg pontosan, hogy talán
a kurucok fosztogatásai ihlette mesei motívum mikor alakult át, és lehetett-e
ebben szerepe a 19. század végi Rákóczi-kultusznak, a kontamináció azonban
ismét a hagyomány változására és újraalkotására utal.
A törökök nyelvi szerepeltetése is figyelmet érdemel. Az idős asszony kép¬
zeletében a tagolatlan múlt a , negyvennyócas világgal" azonos, amihez a tö¬
rökök bejövetelét köti. Ezután a megnevezésük hosszú ideig hiányzik, köze¬
ledésük ugyanakkor a drámai feszültséget növeli (, olyan háború van, felfele
arra, felfele, befele, hogy még erre is fognak gyünni..., de mán, de mán gyün
is, mán Borsiba gyünnek, mán Szőllőskén gyünnek. Hova bújjunk, mit csinäl¬
junk?"), majd újbóli azonosításuk azonnal kétértelművé válik (, egyszer asz¬
tán gyünnek a törökök, de nem mondták, hogy törökök: a kutyafejű tatárok").
A továbbiakban ez az emotív kifejezés ismétlődik, és csak az epilógusban,
a történet lezárulta után tér vissza a , török" elnevezés. Mindez egyéb retori¬
kai elemekkel egészül ki: a dramatikus előadással, az ugyancsak feszültséget
teremtő szekvenciákkal, a köznyelvből eltűnt tájszavakkal (ficfák, tömle, ko¬
torca) és más nyelvi archaizmusokkal (például az alany és az állítmány egyez¬
tetésének hiánya: , lovacskái vót"). A narratívában tehát a nyelvi-előadói forma
74 Aron Gurevics szerint az ,,egész vilagfelfogas” a ,hagyomanyos” agrartarsadalomra jel¬
lemzö. Gurevics, A. 1974. 130.
3 Szendrey Zs. 1922, Balassa I. 1960. 246-247.
§76 Ugyanebben a jegyzőkönyvben megörökített vers szerint a faluban garázdálkodó kurucot
a helyiek egy kapával ölték meg. A diófa az ő zsebéből, mint , átkos emlék" nőtt ki. Fél
évszázaddal később, 1897-ben Péter Mihály az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez
című folyóiratban ugyancsak a karcsai , kuruc diófáról" számol be. Balassa I. 1960. 245-247.