Oldal 233 [233]
232 e Eltűnt falusi világok
vészeti feldolgozásoknak. Zrínyi és a várvédők heroikus küzdelme és sorsszerű
bukása ugyanis minden másnál alkalmasabb volt a 19. századi romantikus
múltszemlélet számára a nemzet tragikumának és erkölcsi helytállásának be¬
mutatäsära.®
Vajon a helyi néphagyomány szintén a hősi társadalmak nemzeti közös¬
ségre átörökített erényeivel látta el Zrínyi Miklóst, és hasonlóképpen jelenítet¬
te meg Szigetvár ostromát? A következő interjút 1958-ban Kováts Valéria ké¬
szítette:
, Zrínyi elkezdte építeni a várat, mert jöttek a törökök. Hordták a követ, döngölték
a földet, de sehogy sem akart a várfal összeállni, mindig leomlott. Egyszer csak az
egyik katona azt mondta, hogy ő tudja, hogyan kell várfalat építeni. Mondják neki
a többiek, ők is szeretnék ezt tudni. Ő azt felelte: akkor fog a tégla összeállni, ha
a falba beépítik az aranytyúkot. Nehéz volt az aranytyúkot megtalálni, de végül
sikerült. Megfogták, aztán a vár déli falába befalazták. Ettől kezdve az építkezés
ment, mint a karikacsapás. Az aranytyúk meg elkezdte az aranytojásokat tojni.
Azért van a várfal oldalában annyi lyuk, mert azóta is keresik, de még senki sem
találta meg... Vagy hetven évvel ezelőtt egy nagy szénáskocsi ment itt. Egyszer
csak az iskola előtt a nagy tehertől megrepedt a föld, és a lovaskocsi mindenestől
belezuhant. Egész kicsi gyerek voltam, de azért jól emlékszem mindenre. Éktelen
nagy alagút tátongott előttünk, akkora volt, mint egy táncterem. Akár a lovaskocsi
is megfordulhatott volna a szélességében. De nem ez volt az érdekes, hanem azok
a hatalmas nagy fagerendák, amivel az alagút oldalát kitámasztották. Olyan volt,
mint a csupasz erdő télen, tele volt zuzmóval és mohával. Látszott rajta, hogy nagyon
régi, hogy még Zrínyiék építették. . . Nem bírtak megbirkózni a magyarokkal. Hiába
lőtték a várat. Hiába voltak tengernyien. A mocsár védte a magyarokat. Ezért
a törökök cselhez folyamodtak. A kanizsai város végén, a Hoboli út mellett nagy
agyagbuckák, homokbuckák voltak. Elhatározták, hogy ezt kiássák, és a földet mind
a várhoz hordják. Hosszú nagy gátakat építettek a várhoz. A magyarok lőtték a tö¬
rököt, ezek meg szakadatlanul pusztultak a gátépítés során. Amelyik meghalt, az
belezuhant a mocsárba, ott fúlt meg. Valamikor gyermekkoromban mutatták is ennek
nyomát. Igaz, én ezt nem nagyon láttam, de azt tartja a nép, hogy így volt. . . Mikor
már látta Zrínyi, hogy nem tudják tovább tartani a várat, elhatározta, hogy kato¬
náival együtt kirohan innét, és mind egy szálig elvesznek, de míg élnek, a törököket
nem engedik a várba belépni. A sok kincset mind összehordták a vár közepére,
minden aranyat, drágaságot, pompás ruhát odahordtak. Zrínyi akkor mindent
meggyújtott, hogy ne legyen a töröknek haszna belőle."
§63 Csupán Peter Krafft és Székely Bertalan Zrínyi kirohanása című munkájára utalok.
664 Gregorits Sándor (sz. 1884. Szigetvár). Kováts 1961-1962. 129-138.