Seite 229 [229]
228 e Eltűnt falusi világok
kítette.§" Az adatközlő viszont a gyermekkorában szerzett tudásra hivatkozik,
és hét évtized távlatából szó szerint idézi az , idős bácsit", vagyis a szájhagyo¬
mánnyal hitelesíti a mondottakat.
A narratíva ennél összetettebb, az emlékező ugyanis először gyermekkora
nélkülözéseiről beszél (, hát az én életem az nem volt valami rózsás", , mi árvák
voltunk"), amit olyan , epikus szabályszerűségnek" tekinthetünk, amellyel
hangulatilag bevezeti, és a befejezéssel keretbe foglalja a történetet (a záró¬
mondat megismétli és ezáltal hangsúlyosság teszi a fő motívumot).? Az előző
szövegre visszautalva, mindkét elbeszélés mindennapi tapasztalatokhoz, fur¬
csaságokhoz (békák nélküli tó, ember formájú kövek) fűz magyarázatot, az
első esetben azonban a profán tartalom a cselekményesítés komikus módoza¬
tával kapcsolódik össze, míg a másodikban a legendás csodatétel a pátosz
hangján szólal meg, ezáltal Szent István a , magas mimetikus mód" hőstípu¬
saként, a környezete fölé emelkedik."? Az eseménysor és az elbeszélő forma
tehát nem választható el egymástól, és együtt teremtik meg István király vál¬
tozatos alakját.
A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADAIBAN
A 16-17. századi magyar történelem eseményei közül a néphagyományok gyüj¬
tését leginkább 1514 és a török elleni küzdelmek inspirálták. Nemcsak az 1945
utáni korszak folkloristája (Katona Imre) gondolta úgy, hogy Dózsa Györgyre
a jobbágyparasztságnak , éppen a legjobban kellene emlékeznie", hanem a 19.
század végi elődje is (Kálmány Lajos), aki azonban a parasztvezérnek a nép
körében csak a , nyomát" találta meg. Az adatközlők ugyanis legfeljebb a róla
szóló egykori ének tartalmát tudták felidézni: A , dal Dözsät — kit a nép Rako¬
czinak tart és a Dózsa nevet elfelejtette -— mint a nép szabadítóját magasztalta,
és akit azért, mert a szögény embörnek jót akart, az urak elfogtak, eleventen meg¬
sütöttek, és hogy jobban égjen: olajba mártottak.""?" Földes László az 1950-es
651 Magyar Zoltán úgy véli, hogy erre a fehérvárcsurgói mondára egy 1856-ban a Vasárnapi
Újságban megjelent , néprege" is utal, amely a Tatárhegy és az ott látható kövek eredetét
magyarázza. Ezeknek a , képzelőerő gyakran ló- vagy emberalakot adhat", ám csupán az
,történt", hogy a hirtelen jött zord idő miatt a dombon rekedt tatárok megfagytak. Tehát
Szent István (és László) sincs jelen a , népregében", ő később, talán az iskolai vagy az egyéb
olvasmányok, esetleg az uralkodó után kutató etnográfusok hatására vált főszereplővé.
Vasárnapi Ujság 1856. 120-121, Lukács L. 1997. 103, Magyar Z. 2000a. 73, Voigt V. 2006. 319.
62 Olrik, A. 1982. 453-460.
63 Frye, N. 1998. 33-34.
61 Kálmány Lajos a ,,nép” szavait kurzivval jelolte. Idézi Katona I. 1973. 99-100, 106-107.